A feleség arra panaszkodott, hogy a kutyájuk minden ok nélkül folyton rátámad: a férj nem hitt neki, ezért úgy döntött, felszerel egy rejtett kamerát, hogy megfigyelje a feleségét és a kutyát, ám amit a képernyőn látott, attól teljesen ledöbbent… 😨😱

– Kész a vacsora, drágám! – szólt ki Klára a konyhából, a hangja lágy volt és dallamos, pont olyan, mint amibe Gábor évekkel ezelőtt beleszeretett.

Gábor belépett a helyiségbe. Klára a pultnál állt, és épp egy pohár bort töltött magának. A konyhasziget túloldalán, az előszoba felé vezető ajtó mögött halk, vékony nyüszítést hallott. Brúnó ki volt zárva.

– Miért zártad ki a kutyát? – kérdezte Gábor, és megpróbálta a hangját a lehető legsemlegesebben tartani.

Klára arca azonnal megkeményedett, a szemeiben megvillant az a hidegség, amit Gábor korábban sosem vett észre. – Tudod jól, hogy miért. Ma is rám támadt. Nem vagyok hajlandó egy légtérben enni azzal a fenevaddal. Komolyan mondom, Gábor, ha nem hívod fel holnap a menhelyet, én magam fogom elvinni.

Gábor odalépett az ajtóhoz, és lenyomta a kilincset. Brúnó azonnal beslisszolt a konyhába. A kutya farka behúzva volt a lábai közé, és ahogy meglátta Klárát, azonnal Gábor lábához simult, testével szinte pajzsot formálva a gazdája és a nő között. Gábor lehajolt, és megsimogatta a kutya fejét. Érezte a jószág remegését.

– Ő marad – mondta Gábor határozottan. – Ha megint csinál valamit, bezárom, de amíg eszünk, itt lehet a lábamnál.

Klára megforgatta a szemét, de nem ellenkezett tovább. Letette a két tányért az asztalra. Gábor tányérja a megszokott helyére került. A hús szaftos volt, a köret tökéletesen elrendezve. Gábor leült, Klára pedig vele szemben foglalt helyet.

– Jó étvágyat, szívem. Egyél, biztos kimerült vagy – mosolygott a nő, és belekortyolt a borába.

Gábor a villájáért nyúlt, miközben az agya ezerrel pörgött. Hogyan ússza meg, hogy egyen belőle, anélkül, hogy gyanút keltsen? Hirtelen a zsebébe nyúlt. – A fenébe, a telefonom a hálószobában maradt, és fontos hívást várok a beszállítóktól. Hozd már ki, légy szíves, Klára. A komódon hagytam.

Klára felsóhajtott. – Nem tudsz egyetlen vacsorát sem nyugodtan végigeszni a munkád nélkül?

De azért felállt, és kiment a konyhából. Abban a másodpercben, ahogy a nő eltűnt az ajtó mögött, Gábor azonnal cselekedett. Felkapta a saját tányérját, és egy hirtelen, de csendes mozdulattal a húst és a köret nagy részét belesöpörte egy műanyag ételhordó zacskóba, ami a pulton hevert, és azt gyorsan a zakója belső zsebébe süllyesztette. A maradék szaftot a villájával szétkente a tányéron, hogy úgy tűnjön, mintha farkaséhesen befalt volna egy adagot.

Mire Klára visszatért a telefonnal – amit persze a komódon talált –, Gábor már a száját törölgette a szalvétával. Brúnó feszülten figyelte minden mozdulatát.

– Ez isteni volt, Klára. Tényleg. Annyira éhes voltam, hogy szinte rágás nélkül nyeltem le – mondta Gábor egy hamis, elégedett mosollyal.

Klára szemei elkerekedtek a meglepetéstől, de aztán egy furcsa, sötét elégedettség suhant át az arcán. – Örülök, hogy ízlett, drágám. Fáradtnak tűnsz. Talán menj le a nappaliba, és pihenj egy kicsit.

Gábor bólintott. Felállt, és Brúnóval a nyomában átment a nappaliba. A szíve még mindig hevesen vert. Megtette az első lépést. Most már volt fizikai bizonyítéka: a zacskóba rejtett étel, benne a méreggel, és a videó. De tudta, hogy a rendőrségnek több kellhet. Tudnia kellett, mi a motiváció. Pénz? Egy másik férfi? Miért akarta Klára ennyire kétségbeesetten és lassan megölni őt?

Az éjszaka folyamán Gábor egy percet sem aludt. Ott feküdt a sötétben, Klára mellett, aki békésen, egyenletesen szuszogott. Az az ember, akivel megosztotta az ágyát, a titkait, az életét, egy hidegvérű gyilkos volt. A gondolattól Gábort kiverte a hideg veríték.

Hajnali háromkor, amikor biztos volt benne, hogy Klára mélyen alszik, Gábor hangtalanul kicsúszott a takaró alól. Lábujjhegyen osont ki a hálószobából, Brúnó pedig – aki a küszöbön aludt – csendben követte. A kutya minden lépését figyelte, mintha tudná, hogy valami nagyon nincs rendben.

Gábor a dolgozószobájába ment. Klára gyakran hagyta ott a laptopját, és bár a gép jelszóval volt védve, Gábor évekkel ezelőtt véletlenül látta, hogy a nő a születési évét és a lánykori nevének kezdőbetűit használja. Sosem élt vissza vele, mindig tiszteletben tartotta a magánéletét. Egészen idáig.

Kinyitotta a laptopot, beírta a jelszót, és a gép életre kelt. Gábor gyorsan és módszeresen kezdte átnézni a fájlokat, az e-maileket és a böngészési előzményeket. Amit talált, az minden képzeletét felülmúlta.

Klára nemcsak egy szeretőt tartott, hanem egy egész alternatív életet tervezett. A levelezések között rátalált egy “Márk” nevű férfival folytatott, hónapokra visszamenő üzenetváltásra. A szövegek nem csupán romantikusak voltak; hidegek, számítók és kegyetlenek.

“Már csak pár hét, édesem. A doki szerint a tünetei egyre rosszabbak. Senki sem fog gyanakodni egy szívrohamra ennyi stressz mellett. Az életbiztosítás papírjait már a múlt hónapban aláírattam vele, azt hitte, a jelzálog hitelhez kellenek.” – írta Klára egy héttel ezelőtti e-mailben.

“Az a hülye kutya tegnap majdnem mindent elrontott. Meg kell válnom tőle. Megpróbálom rávenni, hogy adja menhelyre, vagy ha nem, akkor a kutyának is ‘balesete’ lesz.” – szólt egy másik üzenet.