– Nem, lányom.
– Ez a rész is a fát tartotta.

Julian leült mellé. Ines berohant, és letelepedett közéjük, bízva benne, hogy talál magának helyet.

Isabel átölelte, és eszébe jutott az a szinte mozdulatlan teremtmény a kapu túloldalán.

Azért nyitotta ki az ajtót, hogy egy kislány lakhasson benne.

Anélkül, hogy tudta volna, beengedte azt az életet is, amiről azt hitte, hogy elveszett.