Ez tetszett Natáliának a legjobban.
Nem azért volt ott, hogy hálát vásároljon.
Azért jelent meg, mert ott akart lenni.
Ahogy teltek a hónapok, Samuel egyre erősebb lett, és hangosan felnevetett. Esperanza komolyabb lett, de valahányszor Mateo a közelébe ért, mindig megragadta az ujját.
Natalia elkezdett segíteni Clarának a tanya könyvelésében és ruhákat varrni galeanai családoknak. A visszaszerzett pénzből két tehenet vett, berendezett egy szobát, a többit pedig a gyerekeinek tette félre.
Nem Matthew-n múlott.
És soha nem próbálta függővé tenni.
Ez az, amiért Natália megbízott benne.
Egy tavaszi délutánon Mateo megérkezett, miközben az ikrek a folyosó árnyékában aludtak.
Levette a kalapját.
– El kell mondanom neked valamit.
– Amikor egy férfi így kezdi, szinte soha nem megy könnyen.
— Nem könnyű.
Mateo a bölcső felé nézett.
– Nem akarom átvenni Diego helyét.
Natália elvesztette a mosolyát.
– Senki sem teheti.
-Tudom.
– Akkor ne próbáld ki.
– Nem próbálkozom. Csak azt szeretném tudni, hogy van-e másik hely.
Natalia lesütötte a tekintetét.
Hónapok óta bűntudata volt minden alkalommal, amikor együtt nevetett vele. Mintha az élet folytatása elárulná Diegót.
Máté látszólag megértette.
– Szeretted őt.
-Igen.
– És mindig szeretni fogja őt.
-Igen.
– Ez engem nem ijeszt meg.
Egy lépést tett közelebb, anélkül, hogy megérintette volna.
–Félnék megkérni, hogy váljon valaki mássá ahhoz, hogy szeressen engem.
Natáliát könnyek gyűltek a szemébe.
– És mit akar tőlem?
– Semmi olyat, amit ne akarnék adni.
A gyerekekre nézett.
– De ha egy nap meg szeretnéd osztani az utat, szeretném veled végigjárni.
Natália felnevetett.
– Legutóbb, amikor egy úton mentünk, egy viskóban szültem.
Mateo elmosolyodott.
– Jobb útvonalakat ígérhetek.
– Ne ígérj olyan dolgokat, amiket nem tudsz irányítani.
–Akkor olyasmit ígérek, amit én irányítok.
-Hogy?
– Nem fogok elfutni, ha jön egy újabb vihar.
Natália a gyermekeire nézett, majd a férfira, aki egy rémült özvegyasszonyra talált a sivatag közepén, és úgy döntött, hogy marad.
– Nincs szükségem rád, hogy megments.
-Tudom.
– Ne döntsenek helyettem.
-Tudom.
– Még akkor sem, ha megpróbálja kitörölni Diegót.
-Soha.
Natália kinyújtotta a kezét.
– Akkor maradhat.
Mateo elvette.
Nem volt zene vagy nagy kijelentés.
Csak a nyárfákat mozgató szél, két egyszerre felébredő baba és egy nő, aki megérti, hogy újra szeretni nem jelenti az elveszett szerelem elárulását.
Évekkel később, amikor Samuel és Esperanza megkérdezték, hogyan ismerkedett meg Mateóval, Natalia mindig igazat mondott.
Azt mondta, hogy Sámuel csendben jött a világra.
Esperanza fejjel lefelé született, és úgy sikoltozott, mintha egész Csivavára haragudna.
Hogy Máté folytathatta volna útját.
De maradt, amikor Natália megijedt.
Maradt, amikor a nő sikoltozni kezdett.
Maradt, amikor Elvira megérkezett, hogy visszakövetelje azt, ami nem az övé volt.
És idővel akkor is maradt, amikor már nem volt olyan vészhelyzet, ami indokolta volna a jelenlétét.
Ez tetszett Natáliának a legjobban.
Nem mintha Mateo hős lett volna.
De sosem kellett volna így hívni.
Azon az éjszakán, amikor az ikrek megszülettek, nem ígérte meg, hogy bárkit is megment.
Egyszerűen csak tüzet gyújtott, megfogta remegő kezét, és nem volt hajlandó elhagyni egy nőt, akit látszólag mindenki más irányítani akart.
És amikor Esperanza kiadta az első sikolyt a fülkében, Natalia még mindig nem tudta, hogy a hang nem csak a lánya érkezését hirdette.
Ez egyben a félelem által uralt élet végét is hirdette.
És egy újabb kezdete, amelyben a bentmaradás már nem jelentett csapdába esést.
Ez azt jelentette, hogy kiválasztottam egy otthont.
Milyen érzés volt elolvasni ezt a történetet? Ha megérintett vagy érdekesnek találtad, ne felejtsd el megosztani, hogy minél több ember felfedezhesse. ❤️
Még sok izgalmas történet vár rád. Görgess lejjebb, és kattints a „Továbbiak Jerrytől” gombra, hogy folytathasd. Köszönjük, hogy elolvastad! 👇
