A férjem új titkárnője a vezetői mosdó felé bökött, és rám parancsolt: „Pucold ki rendesen, ezért kapsz fizetést!” Három évnyi odaadó munka után nem álltam le vitatkozni vele; csak csendben elmosolyodtam, és bekapcsoltam a hangrögzítőt. Másnap délben a férjem, a vezérigazgató benyitott, hogy megnézze a munkát… és a döbbenettől földbe gyökerezett a lába, amikor meglátott ott térdelni.

A kiömlött étel.

Valéria nevetése.

És Alejandro elsétált mellettem, mert egy szerződés fontosabbnak tűnt számára.

-Minden rendben.

Mielőtt elmentem, megláttam a tükörképemet.

Valeria azt követelte, hogy a fürdőszobák olyan tiszták legyenek, hogy el tudja képzelni magát bennük.

Micsoda irónia.

Végül is nem nekem kellett a saját szemembe néznem.

Ők voltak azok.

Mert a hatalommal csendet, pozíciókat, drága öltönyöket és zárt ajtókat lehet vásárolni.

Amit soha nem lehet megvenni, az a jog, hogy úgy bánj egy másik emberrel, mintha kevesebbet érne.

És gyakran azok, akik látszólag hallgatnak, nem szenvednek vereséget.

Ez egyszerűen csak annyi, hogy megfigyeled, ki vagy, miközben azt hiszed, senki sem kényszeríthet a következmények megfizetésére.