– Akkor gondoskodj róluk. És próbáld meg kiérdemelni a kopást és elhasználódást.

Lent, a pajta mellett, a régi csizmák a szegeiken maradtak, tisztán, Elena foltja látszott.

Rodrigo felajánlotta, hogy kidobja őket, amikor az apja újakat kezd használni.

Ignacio nemet mondott neki.

Most már a fiú megértette, miért.

Az a bőr őrizte az utazások emlékét, amelyeket tanulmányai finanszírozására tett, az esős napokat, amelyeket sosem ismert, és anyja kezét, ahogy varrt, hogy apja folytathassa a munkát.

Miközben lefelé sétált a ház felé, Ignacio kissé megbotlott egy kőben.

Rodrigo megfogta a karját.

Az öregember visszanyerte egyensúlyát, de a fia nem engedte el.

Így sétáltak az ajtóig, bár egyiküknek sem kellett segítség a következő lépéshez.