– Az akkori utakon nem.

Don Eusebio komolyan nézett rá.

– Kérhetek hitelesített másolatot.

—Csináld meg.

Távozáskor Mateót találta a lova mellett várva.

– Nem követtem – mondta, mielőtt a nő megszólalhatott volna. – Papírokért jöttem, és Eusebio mondta, hogy itt van.

– Túl sokat beszél.

– Csak akkor, ha úgy gondolja, hogy valaki elveszítheti az otthonát.

Inés a mellkasához szorította a mappát.

— Mit akarsz most?

-Segítség.

Száraz nevetést hallatott.

– Három héttel ezelőtt meg akarta venni a kancámat. Most kiderült, hogy meg akarja menteni a farmomat.

– Három héttel ezelőtt még egy idióta voltam.

Ez annyira meglepte, hogy elhallgattatta.

Mateo elmesélte neki, mit mondott Octavio a kantinban.

„Túl biztos volt benne, hogy el fogja adni. És jobban ismeri a számláit, mint kellene.”

– Miért kockáztatnám 610 pesóért?

– Talán nem akar 610 pesót.

Mateo kérdéseket tett fel. Egy vasúti mérnök, aki diszkréten Torreónban tartózkodott, hónapokat töltött egy lehetséges másodlagos vonal tanulmányozásával, amely egy új bányászati ​​területhez csatlakozna. Az előzetes nyomvonal több kisebb birtokon haladt keresztül, köztük Inés birtokán is.

– Ha az útvonalat jóváhagyják, a földed akár 8-10-szer annyit is érhet.

– És Octavio tudja ezt?

-Azt hiszem.

A következő napokban Mateo már nem jelent meg vásárlóként. Dróttekercsekkel érkezett, de Inés nem volt hajlandó átvenni őket.

– Nem kérek ajándékokat.

– Akkor adj kölcsön egy fogót.

Néhány másodpercig nézte, majd odaadta neki.

Együtt dolgoztak a kerítés három szakaszának javításán. Mateo nem próbált meg Lunához nyúlni. Soha többé nem említette, hogy újra megveszi.

Miközben egy oszlopot vertek, Inés megtörte a csendet.

– Julian utálta, hogy eladósodott.

– Emlékszem.

– Jól ismerted őt?

– Elég ahhoz, hogy tudjam, még egy zsák kukoricát is készpénzzel fizetett.

– Akkor azt is tudod, miért nem tudom eladni Lunát.

Mateo letette a kalapácsot.

-Még nem.

Inés várt egy pillanatot, mielőtt elmondta neki, mit jelentett a kanca Julián betegsége alatt és halála után.

Mateo félbeszakítás nélkül hallgatta.

Amikor befejezte, lenézett.

– Pénzt ajánlottam neki valamiért, amit sosem értettem.

-Igen.

– Nem fogom még egyszer megtenni.

A hitelesített másolat hat nappal később érkezett meg. Ez egyértelművé tette: Julián ugyanazon a napon, és szinte ugyanabban az időben írta alá a váltót, amikor – a bank szerint – aláírta a 140 kilométerre lévő önkormányzati nyilvántartást.

De Mateo valami rosszabbra bukkant.

Három másik kisbirtokosnak is voltak hasonló adósságai. Ketten már elvesztették a földjüket, mert nem fizettek. Az ingatlanok szinte tökéletes vonalat alkottak a vasúti projekt térképén.

– Octavio eladósítja az embereket, olcsó eladásra kényszeríti őket, majd továbbértékesíti őket – mondta Mateo.

– Megpróbálhatjuk?

– A váltója, igen. A többi már nehezebb lesz.

Mielőtt benyújthatták volna a panaszt, Octavio alkonyatkor megjelent a farmon.

Ezúttal nem mosolygott.

– Hallottam, hogy kérdéseket tesz fel.

Inés a kerítés mögött állt.

– A saját földemről kérdezem.

– Egyedül egy nőnek kell vigyáznia az általa választott ellenségekkel.

– Ez fenyegetés?

– Ez egy javaslat.

Luna a földet rúgta maga mögött.

Octavio a kancára nézett.

–Ennek még vége lehet. Add el az állatot, fizess, és felejtsd el az egészet.

Inés félelmet érzett, de nem hátrált meg.

Azon a reggelen Luna olyan hangosan nyerített, hogy Inés kiment egy lámpával, és nyitva találta a karám kapuját. A dróthálót simán elvágták. Luna még mindig ott volt, mozdulatlanul a kapu mellett, mintha megértette volna, hogy valaki el akarja tüntetni. A sárban csizmanyomok és egy ló patanyomai voltak.

Mateo hajnalban érkezett meg és megvizsgálta a sebet.

– Ez már nem csak nyomásgyakorlás.

-Tudom.

– Eljöhetsz La Cañadába, amíg a tárgyalás véget nem ér.

– Nem fogok elmenni otthonról, hogy megtanulja, hogy az ijesztgetés működik.

Mateo bólintott.

– Akkor én sem fogok elmenni.

– Most már tudom, miért akarja, hogy gyorsan fizessek – mondta Inés, amikor ismét Octavio felé fordult.

A bankár arca megváltozott.

Csak egy pillanat.

Elég.

Másnap reggel Inés, Mateo és Don Eusebio megegyeztek, hogy jogi csapdát állítanak neki: úgy tesz, mintha megadná magát, és készpénzben fizeti ki a tartozást, míg Eusebio hitelesíti az összes dokumentumot, Mateo pedig másolatokat visz a bírónak.

Amikor azonban Inés belépett a bankba Mateo közjegyző előtt aláírt ideiglenes kölcsönéből gyűjtött 610 pesóval, Octavio nem azt tette, amit várt tőle.

Elővett egy második dokumentumot.

– Mielőtt megkapnám a fizetést, alá kell írnod ​​ezt.

Inés elolvasta.

Nem nyugta volt.

Ez a tulajdonjog teljes átruházását jelentette a bankra.

És a neve alatt már ott volt egy hamis aláírás.

3. RÉSZ
Inés lassan felemelte a tekintetét.

– Ez nem az én aláírásom.

Octavio gondosan becsukta az iroda ajtaját.

– Nem számít, ha most aláírja.

— Nagyon fontos.

– Valdés asszony, ön nem érti, hogyan működnek ezek a dolgok.

– Kezdem túl jól megérteni őket.

A bankár az asztal mögött ült, és összekulcsolta a kezét.

– Tudok nagylelkű lenni. Átadod az ingatlant, 6 hónapig megtartod a házat, és kapsz plusz 300 pesót. Még a kancát is megtarthatod.

Ez eloszlatta a kételyeket.