Andrés egyetértett.

Horacio Beltrán hívása érkezett aznap délután.

Ő volt Verónica fő befektetője és keresztapja. Ha nem kapja vissza az állását, azzal fenyegetőzött, hogy kivonja a befektetését.

Natalia a projektasztaltól hallotta a beszélgetés egy részét.

– Elhalaszthatjuk a prezentációmat – ajánlotta fel, miután Andrés letette a telefont.

– Felülvizsgálhatjuk a finanszírozást. A munkád szerzősége nem változik egy telefonhívás miatt.

Távozva látta meg először a nevét az asztalon.

Hosszabb ideig bámulta, mint amennyit be mert volna vallani.

Szombaton arra ébredt, hogy a telefonja tele van üzenetekkel.

Egy pletykaoldal fotókat közölt Andrésről, amint egy késő esti megbeszélés után elkíséri őt a parkolóba. A cikk azt sugallta, hogy az előléptetése egy bensőséges kapcsolatnak köszönhető.

Volt ott egy fénykép is a nagyapja műhelyéről.

Natalia úgy érezte, mintha idegeneket engedtek volna be az otthonába.

A cégnél Andrés már tárgyalt az ügyvédekkel.

A nő félbeszakította.

„Nem akarom, hogy azzal végződjön, hogy jó kislánynak tartasz. Azt akarom, hogy az emberek lássák, mikor szőttem ezeket a terveket.”

Készítettek egy választ, amely tartalmazta a kézbesítési feljegyzéseket, a felelősségi köröket és a dátumokat. Natalia döntötte el, hogy mely személyes adatokat kell titokban tartani.

A cég követelte, hogy vonja vissza a workshopon elhangzott címet és a hamis vádakat. Visszatért, hogy gyakorolja az előadását, bár a keze még mindig remegett.

Hétfőn Horacio megjelent Veronicával.

Andrés tisztázta, hogy a befektető társaként vesz részt az eseményen, anélkül, hogy bármilyen befolyása lenne a projekt felett.

Natália bekapcsolta a számítógépet.

– Natalia Castañeda vagyok. Elmagyarázom a Horizonnal kapcsolatos tervezési döntéseket és az azokat felülvizsgáló csapat munkáját.

Beszélt a világításról, a közlekedésről és azokról a terekről, ahol az épületet takarítók és karbantartók is pihenhetnek. Bemutatta az alternatívákat, a költségeket és a módosításokat.

Veronika felemelte a kezét.

– Ki fogja ezt aláírni? Mert nincs személyi igazolványod.

Natalia megnyitotta a műszaki dokumentációt.

– Az illetékes hatóságok. Robles mérnök van itt, hogy elmagyarázza a szerkezeti felülvizsgálatot. Bemutatom az általam kidolgozott tervet.

Esteban megerősítette részvételét, és elmagyarázta a függőben lévő ellenőrzéseket, anélkül, hogy olyan bizonyosságokat ígért volna, amelyekkel még nem rendelkeztek.

Horacio kérdéseket kezdett feltenni. Natalia válaszolt néhányra, és elismerte, hogy melyeket kell tovább tanulmányozni.

Egy Patricia Villarreal nevű befektető rámutatott a szolgáltatáshoz való hozzáférésre.

– A férjem kerekesszéket használ. Hová menne be, ha itt dolgozna?

Natalia megmutatta az útvonalat, de amikor ráközelített, látta, hogy egy nemrégiben történt változás miatt túl hosszú a távolság egy bizonyos parkolótól.

Megvédhette volna a rajzot. Szinte minden kifogásra volt már magyarázata. Ehelyett felvette a ceruzát.

– Ez a rész jobban is megoldható. Át kell néznem a csapattal, mielőtt végleges választ adok.

Veronica röviden felnevetett.

Patricia rá sem nézett többé.

—Küldd el az értékelést, ha elkészült.

Natalia leírta a kérést. Ez váratlan nyugalommal töltötte el: beismerhette a hibáját anélkül, hogy eltűnne mögötte.

Andrés hátul maradt. Nem avatkozott közbe, hogy kiegészítse a válaszokat, vagy hogy megmentse a nehéz kérdésektől. Amikor a tekintetük találkozott, egy egész oldalnyi jegyzete volt a kezében arról, amit a nő elmagyarázott.

Amikor befejezte, a befektető eltette a tollat.

– Azt akarom, hogy a csapatban maradjon.

Veronika mozdulatlan maradt.

Natalia kiérdemelte a jogot, hogy meghallgassák. Még mindig nem tudta, mennyibe fog kerülni neki a következő igazság.

Azon az estén egy névtelen üzenetet kapott.

„Kérdezd meg Valdést, hogy ki építette azt az épületet, ahol az apád meghalt.”

Az alábbi újságcikk 12 évvel ezelőttről származik.

Natalia először az állványzatot ismerte fel. Aztán elolvasta apja nevét: Ernesto Castañeda.

A felelős cég Valdés Proyectos volt.

Hajnal előtt lement a műhelybe. Don Abel a kiégetetlen fűrész mellett ülve találta.

– Tudtad?

Az öregember elolvasta a cetlit.

–Emlékeztem a projekt nevére. Nem az építőipari cég nevére.

Aztán olyasmit mondott neki, amit korábban soha nem tudott kimondani.

A temetés után egy képviselő pénzt ajánlott fel azért cserébe, hogy aláírja, Ernesto okozta a balesetet azzal, hogy ittasan felmászott az állványzatra.

–Apád nem ivott. Én rúgtam ki innen azt az embert.

Don Abel szerszámokat adott el, hogy fedezze a költségeket. Natalia édesanyja egy idő után elment, a testvérek pedig a műhely és az ő távolléte között nőttek fel.

Natalia megérkezett az irodába a kinyomtatott üzenettel.

Andrés elolvasta, majd lassan leült.

– Emlékszem a balesetre.

– Ő volt az apám.

Az egyik kezével eltakarta a száját.

—Engedélyeztem a kártérítést és a támogatást a gyermekeik számára. Tájékoztattak arról, hogy a család mindent megkapott, és nem kívánnak semmilyen kapcsolatot velük.

– Nos, senki nem kapott semmit.

Andrésnek eltartott egy ideig, mire válaszolt.

– Nem néztem meg, hogy megérkezett-e.

Natalia tagadásra, talán egy kifogásra számított. Ez a beismerés másképp fájt neki.

–A nagyapámnak el kellett adnia, amiből élt. Nekem fel kellett függesztenem a diplomámat. Emiliano abban a hitben nőtt fel, hogy a tanulás luxus. És volt egy megőrzött nyugtád.

Az asztalon hagyta a személyi igazolványát.

– El kell innen jutnom.

Andrés nem próbálta megállítani.

A nyomozás egy írásba foglalt feltétellel kezdődött: a családja által választott ügyvéden keresztül férhet hozzá a megállapításokhoz.