– Úgy értem, közismert?

– Apám arról volt híres, hogy törlesztette az adósságait.

Alonso felkuncogott, de a Mercedes ezt nem találta viccesnek.

– Biztosan nehéz megszokni egy ilyen házat.

– A szobák nagyobbak.

– Még ismerkedem az emberekkel.

Felipe köhintett, hogy elfojtsa a nevetését. Catalina gyengéden megkopogtatta a földet a botjával.

Mercedes kilépett a beszélgetésből, bár később a folyosón kereste az unokaöccsét.

– Nem szabadna ennyi bizalmaskodást tanúsítanod iránta.

– Hagyom, hogy beszélj.

– Ő egy alkalmazott.

– És te vendég vagy.

– Mindketten tiszteletet érdemelnek.

Elena a könyvtárból hallotta az utolsó mondatot. Nem ment ki, hogy megköszönje. De aznap este már nem érezte úgy, hogy el kell tűnnie, amikor látogatók érkeznek.

Apró viták során szorosabbra fűzték kapcsolatukat. A nő visszautasította a férfi legbüszkébb állításait is; a férfi megtanult kérdéseket feltenni, mielőtt döntést hoz. Voltak délutánok, amikor valami olyasmiről nevettek, amire utána egyikük sem emlékezett.

Egyik este az üvegházban találkoztak. Elena egy túlöntözött növényt próbált megmenteni.

Felipe félretett egy virágcserepet, hogy a lány dolgozhasson.

– Miért egyeztél bele, hogy ilyen messzire eljössz?

– Pénzre volt szükségem.

– És akkor?

– Egy szoba, amit megengedhetek magamnak.

Néma maradt.

Elena fellazította a nedves földet.

– Túl sokáig éltem ott, ahol mások döntötték el, hogy megérdemlem-e maradni.

Felipe az ablakok mögött hulló esőt nézte.

– A szüleim megengedhettek maguknak bármilyen házat, pedig nekik sem volt otthonuk.

Mesélt neki a vitáikról, a büntetésként alkalmazott hallgatásokról, a lóról, amelyet az apja eladott, hogy bántsa az anyját. Gyerekként megtanulta, hogy a lépcsőn ülve figyeljen, és már ne kérdezze, miért nem beszélnek egymással vacsora közben.

– Mindenki azt mondta, hogy nagyszerű házasság volt.

Elena felé fordult.

–Tehát mindenki a szentírásokat nézte, nem az asztalt.

Felipe régi nyomást érzett a mellkasában.

– Nem akarom megismételni.

– A házasság elkerülése nem ugyanaz, mint megtanulni szeretni.

Gyengéden mondta ezt. Aztán visszament a növényhez.

Amikor elérkezett a megbeszélt határidő, Catalina fizetett Elenának, és ajánlott egy iskolát a fővárosban. A fiatal nő megkönnyebbülten tette zsebre a pénzt. Végre talált egy kiutat.

Ebéd előtt lement a bőröndjével a földszintre.

Felipe a hátsó ajtónál találta meg.

– Elmész búcsú nélkül?

– Elbúcsúztam a nagymamától.

– Nem tőlem.

Elena meghúzta a szíjat.

Pontosan az volt, amit el akart kerülni, hogy elbúcsúzzon tőle.

– A munka elvégezve.

– De nem a mi beszélgetésünkről van szó.

Felipe nyitva hagyta az ajtót.

– Maradj még 3 napig.

– Nincsenek kötelezettségek és nincsenek terveim a nagymamám részéről.

Elena az útra nézett.

– Nem tudok megélni a vendégszeretetedből.

—Meg tudunk egyezni egy fizetésben a csomagok számláinak felülvizsgálatában való segítségnyújtásért.

– Ha utána el akarsz menni, elkísérlek a személykocsihoz.

Elfogadta az állást. Nem fogadott el ígéretet.

Azokban a napokban az intézővel bejárták a földeket, beszéltek a bérlőkkel, és áttekintették az árkok javításához szükséges költségeket. Philip elhalasztotta a díszítőmunkákat, hogy a sérült tetejű házakon foglalkozzon.

Elena figyelte, ahogy egy fiúval beszélget, aki egy jegyzetfüzetet jött visszaadni. Lehajolt, meghallgatta a fiú magyarázatát, és a testvére egészségi állapota felől érdeklődött. Nem keresett tanúkat ehhez a gesztushoz.

A fiatal nő úgy kezdte szeretni, hogy az megrémítette.

Aztán jött egy levél a fővárosból.

Felipe unokatestvére, Rodrigo pénzt veszített szerencsejátékon, és családi dokumentumokat tett le fedezetül. A zálogba adott ingatlanok között olyan földek is voltak, ahol több Los Fresnos-i család élt.

A herceg arca megváltozott.

– Mennem kell.

Elena rákérdezett a dokumentumokra és a dátumokra. Aztán segített szétválasztani a másolatokat, amelyek bizonyították, hogy mit tudott Rodrigo kezelni, és azt, ami soha nem is az övé volt.

Felipe estig dolgozott vele.

Amikor végeztek, Elena megkereste a bőröndjét.

– Nem ülhetek csak úgy tétlenül és várhatom a visszatérését.

Megértette, hogy az iskola, a szoba és az a kis szabadság is eltűnhet, ha a lány folyamatosan halogatja őket.

Még így is, a félelem előbb beszélt, mint az ész.

– Gyere hozzám feleségül.

Elena hátralépett.

– Nem fogom elcserélni a szabadságomat egy vezetéknévért, még akkor sem, ha a tiéd.

Felipe az ajtóban állt. Látta, hogy a nő remeg, és megértette, mennyire igazságtalan volt döntést kérni tőle, miközben megpróbált távozni.

-Bocsáss meg.

– Nem kellett volna így megkérdeznem.

Elena lassan elengedte az ujjait.

– Elhagyhatsz egy szobát, és akkor is herceg maradhatsz.

–Bejöhetek feleségként, és az életemet azzal tölthetem, hogy azt hallgatom, hogy felemeltél az útról.

Tagadni akarta, de nem tette. Ismerte a családját.

– Nem ígérhetem, hogy senki sem fog bántani.

– Megígérhetem, hogy nem foglak csendben kérni, hogy kényelmesen érezzék magukat.

Elenának könnyek szöktek a szemébe.

– Nem akarok az a nő lenni, akit a nagymamád választott.

– Azt akarom, hogy az alapján válasszanak, akit ismernek.

Felipe még egy lépést hátrált az ajtótól.

– Akkor menj a fővárosba.

– Fogadd el a munkát, ha megfelel neked.

– Hadd látogassak meg és ismerjelek meg anélkül, hogy helyetted én döntenék az életedről.

Ez jobban meglepte, mint maga az ajánlat.

– Még akkor is, ha végül nemet mondok?

– Még ha fáj is.