A hoteligazgató kidobta az egyszerű külsejű fiatal nőt… nem sejtve, hogy hamarosan az új tulajdonosként tér vissza, és azonnal kirúgja őt!

2. rész
– Zavarban van – válaszolta Mauricio.
– A liftre vártam, amikor Rosa megmutatta neki a csomagot.
– Az ágyneműátvételi naplót is ellenőrizheted.
A panaszkodó vendég kényelmetlenül fészkelődött.
– Csak egy tiszta törölközőt kérek. –
Carmen elment érte, míg Mauricio becsukta a mappát.
– Megnézem. –
Rosa visszament a bevásárlókocsijához. Ahogy elhaladt Daniela mellett, mormolta:
– Köszönöm, hogy eszedbe jutott
. – Ezek a szavak jobban fájtak neki, mint a kirúgás.
Nem egy hőstettért köszönte meg. Azt köszönte meg, hogy odafigyelt rá. –
Azon a délutánon Carmen a teraszon ült vele.
– A szállodaiparban dolgozol, ugye?
– Évek óta.
– Látszik azon, amit nézel. –
Carmen elmondta neki, hogy Rosa többször is figyelmeztetett a sérült ágyneműkre, de a panaszokat végül személyzeti hibaként utasították el.
– Daniela nem kérte tőle, hogy dokumentumokat szerezzen be, vagy szembesítse a vezetőt.
Elég információhoz kapott hozzáférést. Amire szüksége volt, az az volt,

hogy alaposan átnézze azokat.
Pénteken egy másik vészhelyzet érkezett.
A szálloda 200 vendég számára szervezett esküvőt. Három órával a szertartás előtt a vendéglátó bejelentette, hogy egy teherautó lerobbanása veszélyeztette a vacsora kiszállítását.
A menyasszony az édesanyjával sírt. Mauricio fel-alá járkált a recepción, a telefonjába kiabált, és elutasított minden javaslatot.
Daniela odament Carmenhez.
„Még mindig a San Andrés-i szakácsszövetkezettel dolgoznak együtt?”
Látta a névjegykártyájukat a helyszín beszállítói jegyzékében.
Carmen bólintott.
„Csak kisebb rendezvényekre.”
„Kérdezd meg, mit tudnak elkészíteni a konyhájukban.”
„Lehet, hogy módosítanunk kell az étlapot, de továbbra is tudunk adni a párnak lehetőségeket.”
Carmen telefonált. Ezután felvette a kapcsolatot a szálloda séfjével és a rendezvényszervezővel.
Együtt módosították a mennyiségeket, a kiszállításokat és a kiszolgálást. A pár jóváhagyott egy másik vacsorát, mole-lal, rizzsel és alternatívákkal az étkezési korlátozásokkal élők számára.
A munkát három konyha között osztották meg,

míg a szálloda elkészítette a rendelkezésre álló előételeket.
Daniela segített Carmennek rendszerezni az információkat, majd félreállt.
Amikor elkezdtek érkezni az ételek, a menyasszony megölelte az édesanyját.
Mauricio megjelent, hogy üdvözölje az első vendégeket.
Az ünnepség után az egyik vezető gratulált neki a probléma megoldásához.
„Erre való a tapasztalat” – válaszolta.
Nem említette Carment, a séfet vagy a koordinátort.
Daniela figyelte, ahogy a recepciós felvesz egy listát a padlóról, és csendben összehajtja.
Később megkérdezte tőle, miért nem szólt semmit.
„Mert holnap még mindig ő a főnököm.”
Azon az estén Daniela kibontotta a szerződéseket.
A mosodai szolgáltatás felkeltette a figyelmét. A költség magasnak tűnt, de eleget tudott a hasonló műveletekről ahhoz, hogy tudja, egyetlen szám nem bizonyít semmit.
Összehasonlítható árajánlatokat kért: azonos mennyiség, azonos szállítások, ruhacsere és szolgáltatási feltételek.
A különbség körülbelül 35% volt.

Áttekintette a megújításokat. Mindegyiket Mauricio ajánlotta, bármilyen összehasonlítás nélkül.
Észrevételeit elküldte a könyvelőnek és apja tanácsadójának, hogy ellenőrizhessék a beszállító hátterét.
A válasz másnap megérkezett.
A Lavandería Espuma Real vezetője Patricia Arce volt, Mauricio feleségének a nővére. A kapcsolatot megerősítették; nem vezetéknevek alapján vontak le következtetést.
A vezető belső nyilatkozatokat írt alá, amelyekben kijelentette, hogy nincsenek családi kapcsolatai a beszállítókkal.
Daniela felhívta az apját.
Mindent elmesélt neki, beleértve az első kirúgást is.
Ernesto hallgatott, mielőtt válaszolt volna.
„Miért nem beszéltél velem aznap?”
„Mert tudni akartam, hogyan bánnak valakivel, aki nem tud felhívni.”
De ez nem várhat tovább.
Azonnal kirúgta Mauriciót.
Daniela kérte, hogy a feljegyzéseket őrizzék meg, és a dokumentumokat nézzék át, mielőtt bármilyen döntést hoznának.
„Azt is tudnunk kell, hogy miért nem aggasztottak soha a jelentései.”
A kérdés kellemetlenül érintette az apját.

„Megbíztam az eredményekben.
” „Rosa is részese az eredményeknek, apa.”
Ernesto nem vitatkozott.
A tanácsadó megkezdte az értékelést, és az átmeneti megbeszélést hétfőre erősítették meg.
Eközben Mauricio értesítést kapott, hogy az új vezetőség már Pueblában van. Elkezdte figyelni Danielát, kikérdezni Carment, és ellenőrizni, hogy meddig marad foglalt a 214-es szoba.
Szombaton Danielát a bekerített kertet bámulva találta.
„Azt mondták, a vezetőséggel kapcsolatban teszel fel kérdéseket.”
„Én a szálloda történetéről kérdezősködtem.”
„Az alkalmazottaim nem azért vannak itt, hogy szórakoztassák.”
Daniela felállt. Daniela
a kijárat felé lépett.
„Ma véget ér a tartózkodása.”
Ezúttal arra kérte őket, hogy írásban is rögzítsék a lemondás okát és a fel nem használt éjszakák árának visszatérítését.
Aztán összeszedte a holmiját.
Carmen látta, hogy távozik ugyanazzal a bőrönddel.
„Nagyon sajnálom.”
Daniela olyan szomorúsággal nézett rá, amit már nem tudott leplezni.
„Nem kell bocsánatot kérned.”
Hétfőn Mauricio korán érkezett a megbeszélésre, meggyőződéseként, hogy sikerült elhárítania egy kellemetlenséget.
Ernesto az asztalfőn ült. A tanácsadó előtt egy csukott mappa hevert.
„Bemutatom önnek azt a személyt, aki átveszi a szálloda irányítását és tulajdonjogát.”
Mauricio megigazította a nyakkendőjét.
Az ajtó kinyílt.
És a nő, akit kétszer is kirúgott, egyenesen a tulajdonos melletti székhez lépett.