Margaret lassan bólintott, és közelebb lépett hozzájuk. – A világ tele van emberekkel, akiket a külsőségek alapján ítélnek meg. Sokan azt hiszik, hogy a hatalom és a pénz pajzsot jelent a törvény ellen, míg a szegénység és az öregség azonnali bűnösséget feltételez. De az az egyenruha, amit most viselnek… az a pajzs a társadalom számára.
A tábornok kinyújtotta a kezét, és először Michaellel, majd Daniellel fogott kezet. A szorítása erős és határozott volt.
– Az akadémia csak a szabályokat tanítja meg. De azt, hogy milyen rendőrök lesznek, a szívük és a józan eszük dönti el. Büszke vagyok önökre, Uraim. Ma bebizonyították, hogy a rendőrség nemcsak a hatalmat képviseli, hanem az igazságot is.
Amikor Margaret távozott az őrsről, Michael és Daniel kimentek az épület elé, és némán nézték, ahogy a tábornok beszáll ugyanabba a fekete luxusautóba, amiben hónapokkal ezelőtt megállították.
A hideg novemberi szél végigfújt az utcán, de a két férfi még sosem érezte magát ilyen biztosnak a hivatásában. Lenéztek a mellkasukon csillogó ezüst jelvényre. Már nem a hatalom arrogáns szimbólumát látták benne, ami feljogosítja őket, hogy ítélkezzenek mások felett. Egy ígéretet láttak. Egy ígéretet arra, hogy az igazság mindig vak kell, hogy legyen a látszatra, de sosem hunyhat szemet a valóság felett. Szótlanul indultak vissza a járőrautójuk felé; a műszak még tartott, és ők most már pontosan tudták, hogyan kell szolgálni és védeni.
