Katalin keresztbe fonta a karját.

– Tudok vigyázni magamra.

„Soha nem állítottam az ellenkezőjét. De a vezetéknevemmel kapcsolatos tévedés miatt jött ebbe a házba. Amíg nem tud biztonságosan utazni, addig az én felelősségem.”

Beleegyezett, hogy 3 napig marad.

Ez idő alatt történt valami, amire egyikük sem számított: elkezdték élvezni egymás társaságát.

Minden reggel együtt reggeliztek. Alejandro a 23 levélről kérdezősködött, Catalina pedig kritizálta az újságok furcsa hajtogatását. Egyik reggel a tányérja mellett egy híres házasságokról szóló könyvet talált.

A lapjai között egy Alejandro által írt üzenet volt: „Paredes kisasszonynak, mielőtt túl késő lenne.”

– Nincs szükségem házassági tanácsra.

– Természetesen nem. Már 23 kártyája van.

Catalina gyengéden odadobta neki a könyvet. Alejandro nevetve elkapta.

– Szörnyű a kézírása.

– Csak ez aggasztja?

– Nem. Az is aggaszt, hogy mielőtt befejezi a kávéját, tovább fog beszélni.

Délutánonként Catalina Inés kíséretében sétált a kertekben. Alejandro mindig talált valami kifogást, hogy beugorjon: megnézte a lovakat, megvizsgált egy rózsabokrot, vagy tanulmányozott egy ösvényt, amely 10 éve nem szorult javításra.

A második napon megérkezett Doña Margarita, Alejandro édesanyja.

Amikor belépett a szobába, és rajtakapta a fiát, amint egy fiatal idegennel csokoládét iszik, felcsillant a szeme.

– Alejandro, van valami, amit el szeretnél mondani nekem?

-Nem.

„A kisasszonynak 3 bőröndje van fent” – jegyezte meg Matías, miközben elhaladt mellette.

Alejandro lehunyta a szemét.

Catalina elmagyarázta a félreértést. Doña Margarita meghallotta, hogy eljegyezték Eduardót, és őszintén csalódottnak tűnt.

-Milyen kár.

-Anya.

– Csak azt mondtam, hogy kár érte.

Mielőtt elindult, Doña Margarita félrehívta a fiát.

– Az a fiatal nő két napja érkezett, és máris veled reggelizik, sétálgat, és megnevettet. Évek óta senkinek sem engedted, hogy még egy virágvázát is elmozdítson.

– Ő egy vendég.

– Igazad van. Ezért hívtad most Catalinának Miss Paredes helyett.

Alejandro nem talált választ.

Délután elkísérte Catalinát a faluba, hogy küldhessen egy újabb levelet Eduardónak. Alejandro felfedezte benne azt az oldalát, amit a tanyán még nem látott. Alejandro név szerint ismerte a parasztokat, és a családjaik felől érdeklődött. Megígérte, hogy megjavítja egy özvegyház tetejét a következő eső előtt, és kifizette egy mezőgazdasági munkás fiának a gyógyszerét anélkül, hogy bárki nyilvánosan megköszönhette volna neki.

– Nem úgy volt, ahogy elképzeltem – ismerte el Katalin.

-Magasabb?

Hangosan felnevetett.

– Attól tartok, soha nem fog megszabadulni ettől. Úgy értettem, hogy úgy tűnik, mindenkivel törődik.

– Az én földemen élnek. Az ő jólétük az én felelősségem.

Miközben visszafelé sétáltak egy tölgyfákkal szegélyezett ösvényen, Alexander megkérdezte, miért akar egy idegenhez menni feleségül.

Katalinának eltartott egy ideig, mire válaszolt.

– Apám hat évvel ezelőtt meghalt. Azóta egy nagynénémnél élek, aztán néhány unokatestvéremnél, majd vissza a nagynénémnél. Mindannyian nagylelkűek voltak, de én mindig vendég voltam.

– Nem tűnik olyan vészesnek.

– Az ember megtanulja, hogy ne foglaljon el túl sok helyet. Nem rendezgeti át a bútorokat, nem csap zajt, és soha nem felejti el, hogy egy nap el kell mennie. Eduardo feleséget akart. Én otthont akartam. Őszinte megállapodásnak tűnt.

Alejandro abbahagyta a tréfálást.

– Többet érdemelsz egy olyan háznál, ahová szabadon áthelyezheted a bútorokat.

Catalina ránézett, meglepődve hangja gyengédségén.

Mielőtt válaszolhatott volna, mennydörgés csapott át a mezőkön. Inés, aki távolabb sétált, feléjük futott. Hirtelen elkezdett esni, és egy kis, elhagyatott kápolnában kellett menedéket keresniük.

Miközben a víz a mennyezetnek csapódott, Catalina és Alejandro szorosan egymáshoz simulva maradtak, és próbálták nem tudomást venni arról, ami köztük egyre fokozódott.

– Ha a megfelelő tanyára érkeztem volna – mormolta –, soha nem találkoztam volna vele.

–Néhány hibának nagyon kitartó modora van.

Találkozott a tekintetük. Alejandro meg akarta fogni a kezét, de Catalina hátralépett.

– Eljegyeztem magam.

-Tudom.

Most először tűnt úgy, hogy ez az igazság mindkettőjüket fájt.

Még aznap este megérkezett a levél. Eduardo korábban tért vissza a vártnál, és másnap reggel Santa Rosába utazott Catalináért.

Vacsora közben Alejandróval az időjárásról, a lovakról és minden másról beszélgettek, ami nem a búcsúzkodással kapcsolatos.

Másnap reggel a három láda felsorakozva jelent meg az ajtó mellett. Alejandro annyiszor ment el mellettük, hogy Matías végül megkérdezte tőle, szeretné-e, hogy elszállítsák őket.

– Azt akarom, hogy ne nézz már ki ilyen önelégülten – felelte.

Dél körül megérkezett Eduardo Villaseñor.

Egy előkelő, 39 éves férfi volt, egyszerűen öltözködve, és Catalina által elképzelt nyugodt modorával. Bocsánatot kért a távollétéért, és megköszönte Alejandrónak, hogy vendégül látta.

Ebéd után Eduardo beszélt Catalinával az esküvőről. Előkészítette a szobákat, konzultált a pappal, és elintézte a háztartás vezetését.

– Három hét múlva összeházasodhatnánk – javasolta. – Nincs szükségünk nagy ünneplésre.

– Nem, soha nem akartam semmi túl nagyot.

– Kitűnő. Akkor egyetértünk.

Catalina elmosolyodott, de váratlan ürességet érzett.

Minden ésszerű volt. Minden egyezett a kártyákkal. Azonban nem volt miről beszélniük, nem voltak sokatmondó pillantások, egyetlen mondat sem, amivel meglephette volna.

Akaratán kívül Alejandrót kereste a szoba másik oldalán.

Már a lányt nézte.

Eduardo felállt.

– Ha kész van, mehetünk.

Alejandro túl erősen tette le a csészét.

– Nem fogadhatod el.

A szoba elcsendesedett.