Inés átment a szobán, és apja karjaiba vetette magát.

-Tudtam, hogy eljössz értem.

–Mindig eljövök hozzád. Még akkor is, ha meg kell tanulnom anélkül, hogy mindent lerombolnék útközben.

Aztán Leandrora nézett.

–Mariana sok mindent megbocsátott volna neked. Az, hogy a lányát felhasználja az otthona ellopására, nem tartozott volna ezek közé.

Leandro nem válaszolt.

A nyomozás hónapokig tartott. A szakértők megerősítették, hogy az aláírásokat hamisították. Más farmerek is bemutattak ugyanolyan torzított jelzéssel ellátott dokumentumokat, és Basilio minden esetben tanúskodott. Ramiro elvesztette az irányítást a hitelező cég felett, és Mauróval együtt bíróság elé állították. Leandro lemondott minden El Carrizallal kapcsolatos követelésről, és megtiltották neki, hogy Inést megkeresse, amíg a felelősségét megállapították.

Amikor visszatértek a tanyára, a lány beszaladt a házba. Aztán egy kis, zsinórral átkötött vadvirágcsokorral tért vissza.

– Az első csokor nem neked szólt – mondta Jacintának. – Ez viszont igen.

Jacinta két kézzel fogadta el a virágokat.

-Köszönöm.

Aztán Esteban meglátta a bőröndöt az ajtó mellett.

– Elmész?

–Visszaszerezte Inést, a jószágokat és a tavaszt. Nincs többé szüksége egy ideiglenes tehenészlányra.

– Sosem akartam, hogy csak a jószágok miatt maradjon.

– Egy másik nőre számítottál.

–Megoldásra számítottam. Azt hittem, választhatok valakit, aki betölti az űrt anélkül, hogy kockáztatnám a szívemet. Adela nem a rossz nő volt; én voltam az, aki rossz okokból várt rá.

Jacinta a férfi tekintetét állta, képtelen volt elrejteni érzelmeit.

– És mire vársz most?

Esteban leoldotta a bőröndöt a nyeregről.

– Hadd maradjon tavaszig. Akkor majd együtt döntünk.

– Ez nem tűnik túl precíz tervnek.

– Valami újat próbálok ki.

Korán érkezett a tél. Jacinta kivette a szobát Inés szobájával szemben, és folytatta a munkát Tomással. Az első hetekben a Winchester puska az ágya mellett maradt. Később az ajtó közelében lógott.

„Most már megbízol ebben a házban?” – kérdezte Esteban.

Jacinta Inésre nézett, aki a tűzhely mellett olvasott, miközben forró csokoládét ivott.

– Tanulok.

Azt is megtanulták, hogyan ismerkedjenek meg levelek vagy elhamarkodott ígéretek nélkül. Esteban felfedezte, hogy Jacinta dúdolással nyugtatja Relámpagot. Felfedezte, hogy a férfi minden este ellenőrzi, hogy Inés be van-e bújva. A lány megerősítette, hogy Jacinta formátlan tortillákat süt, de a lovak menedékkeresésének megfigyelésével előre láthatta a havazást.

Márciusban liliomok virágoztak a konyha mellett. Inés reggeli előtt kivitte Jacintát a házból.

– Túlélték.

Jácinta lehajolt a zöld levelek előtt. Évekig elhagyott minden helyet, mire látta, amit elültetett. Ezúttal valami ott maradt a föld alatt, és várt rá.

Esteban egy kék szalaggal átkötött vadvirágcsokorral jelent meg.

– Legutóbb a nekem szánt csokrot hozta. Úgy gondoltam, most jól csinálom.

– Mit próbálsz mondani?

– Maradj, de ne alkalmazottként.

– Szóval, milyen?

– Mint aki anélkül választhatja ki ezt az otthont, hogy bárki döntene helyette.

Jacinta megérintette az ujjaival a szalagot.

– Mindig mindenre tudni akarja a választ.

– Veled megtanultam együtt élni néhány kérdéssel.

Pontosan egy évvel a postakocsi érkezése után egy kis esküvőt ünnepeltek El Carrizalban. Ott volt Tomás, néhány szomszéd, Basilio és a földjeiket visszaszerző farmerek. Inés büszkén állt apja mellett.

Jacinta krémszínű ruhában hagyta el a házat. Apja Winchester puskája a falon lógott. Már nem kellett a vállán cipelnie ahhoz, hogy biztonságban érezze magát.

– Amikor először jött, mindent fordítva csinált – jegyezte meg Inés.

-Milyen dolgot?

– Te vitted a puskát és apa virágait.

– Apád nem tudta volna, mitévő legyen a puskával.

– Ez rágalmazás – tiltakozott Esteban.

– És a virágokat meg kellett volna tartanod – fejezte be a lány.

Jacinta a nyárfák alatt várakozó férfira nézett.

– Végül is működött.

– Sokkal jobb, mint a terveim voltak – ismerte el.

A szertartás után Jacinta letette a csokrát a konyhaasztalra. Mellette ott volt a régi tábla, amit Inés készített Adelának. A lány kiradírozta a régi szavakat, és újakat festett a helyükre: „Üdv itthon, Jacinta.”

Jacinta élete nagy részében azzal mérte fel biztonságát, hogy kiszámolta, mennyi időbe telik felnyergelnie egy lovat és elmenekülnie. Most a mozdulatlan puskát, a kinyílt virágokat és a télen sem haldokló liliomokat nézte.

Kint Esteban és Inés kézen fogva várták.

Jacinta anélkül távozott, hogy az útra nézett volna. Most először nem volt más postakocsi, akit elkaphatott volna, nem volt kölcsönvett szoba, és nem volt távolabbi tanya, ahol elbújhatott volna. A hely, ahová azért jött, hogy egy másik nő ígéretét beteljesítse, végre azzá az otthonná vált, amit ő maga választott.

Milyen érzés volt elolvasni ezt a történetet? Ha megérintett vagy érdekesnek találtad, ne felejtsd el megosztani, hogy minél több ember felfedezhesse. ❤️

Még sok izgalmas történet vár rád. Görgess lejjebb, és kattints a „Továbbiak Jerrytől” gombra, hogy tovább élvezhesd őket. Nagyon köszönöm, hogy elolvastad. 👇