Clara nem büszkén válaszolt. Odalépett, és megfogta a férfi kezét.
–Ez a ház mindannyiunknak fájdalmat okozott. Megtanulhatjuk, hogy többé ne bántsuk egymást.
Egy hónappal később összeházasodtak a Szent Aurelia-kápolnában. Nem volt hatalmas esküvő, de meleg és meghitt volt. A szolgák vadvirágokkal töltötték meg a folyosókat. A fallal körülvett kertben virágba borultak az első fehér rózsák. Mennydörgés és Árnyék Clara mögött a kápolna ajtajához sétáltak, és ott lefeküdtek, mint egy ígéret őrei.
Renáta soha nem tért vissza.
Doña Isabel hónapokkal később abbahagyta a fekete viselését, és gyöngyszürkét kezdett hordani.
Rodrigo nem vált hirtelen vidám emberré, mert az igazi fájdalom nem múlik el parancsolattal. De megtanult együtt élni vele. Többet beszélt. Néha nevetett is. Kiment a kertbe anélkül, hogy úgy érezte volna, elárulja a testvérét.
Clara Santa Aureliát olyan házzá változtatta, ahol korán nyílnak az ablakok, ahol a konyhából kenyérillat árad, és ahol egyetlen szobalánynak sem kell félnie a zajongástól, és így mászkálnia.
Egy évvel később a napóra ismét tisztán látható volt a rózsák alatt.
Clara térden állva levendulát ültetett, amikor Rodrigo megérkezett a kutyákkal.
– Marquise – mondta –, a kertész panaszkodik, hogy ellopja az állását.
– Mondd meg neki, hogy ne legyen féltékeny.
Leült mellé a földre, mit sem törődve a nadrágján lévő porral.
–Esteban most rajtam nevetne.
-Mert?
– Mert végül a kutyák a feleségemet választották helyettem.
Klára nevetett.
Thunder a fejét az ölébe hajtotta. Shadow lefeküdt a napra.
Rodrigo megfogta Clara kezét, és az élő kertre, a fehér rózsákra, a hacienda nyitott ablakaira nézett.
Sokáig azt hittem, hogy újra szeretni annyit tesz, mint elárulni a halottakat.
Most már megértette, hogy a szerelem senkit sem helyettesít.
Csak egy ablakot nyitott ki abban a szobában, ahová túl sokáig bezárták a fájdalmat.
És azon a reggelen, Santa Aureliában, a ház évek óta először fellélegezett.
