– Nem tudom egy éjszaka alatt bebizonyítani, hogy maradok. Csak elkezdhetem.

Másnap Marianát kerekesszékben vitték az újszülöttosztályra. Bedugta az ujját az inkubátorba, Gael pedig gyengén átfogta.

Marianna sírt.

Aztán egy jellel felhívta Adriant.

– Gyere közelebb.

A kezét a baba mellé helyezte.

– Bocsáss meg, hogy ilyen későn jöttem, fiam.

Négy nappal később megkapták a teszteredményeket.

Adrián volt az apa.

Nem úgy mosolygott, mint aki épp most nyert jogot. Könnyes szemmel nézett Marianára.

– Jogilag is el akarom ismerni, és eleget akarok tenni mindennek, amit kér.

–Papíron a szülőség lesz a könnyű része. Az igazi próbatétel az álmatlan éjszakákkal, a betegségekkel és azokkal a napokkal jön majd, amikor egyikünk sem tudja, mitévő legyen.

– Akkor kezdem az első nappal.

Marianna beleegyezett, de egy feltétellel.

– Soha ne használd a pénzed arra, hogy megpróbáld elvenni tőlem Gaelt.

A gondolat fájt Adriánnak, de megértette a félelmét.

–Soha nem foglak megpróbálni helyettesíteni vagy irányítani az életedet. Együtt fogunk döntéseket hozni.

Ximena meglátogatta Marianát, amikor Adrián nem volt ott. Felajánlotta, hogy fedezi az orvosi költségeket és biztosítja Gael jövőjét, ha beleegyezik, hogy a gyermeket távol tartja a sajtótól, és lehetővé teszi az esküvő megtartását.

– Olyan férfihoz akarsz hozzámenni, akit arra kényszerítenél, hogy elrejtse a gyerekedet?

– A felnőttek védik a jövőjüket.

–Egy csecsemő szégyenére épített jövő nem érdemel védelmet.

Ximena elvesztette az önuralmát, és azzal vádolta, hogy Gaelt használja fel a társadalmi ranglétra megmászására.

„Dolgoztam, mielőtt megismertem Adriánt, és továbbra is dolgozni fogok. Nem kell belépnem az ő világába. Csak azt akarom, hogy szeressék a fiamat.”

Amikor Adrián megtudta a lánykérést, végleg véget vetett minden kapcsolatnak Ximenával.

„Nem azért hagytam el Ximenát, hogy veled lehessek” – tisztázta. „Azért hagytam el, mert akkor jöttem rá, hogy ki vagyok, amikor félt. Azt sem várom el, hogy jutalmad legyen a helyes döntésért.”

Gael három hétig maradt kórházban. Adrián minden reggel megérkezett és minden este hazatért. Megtanulta, hogyan kell a drótok megzavarása nélkül tartani, hogyan kell apró pelenkákat cserélni, és hogyan kell felismerni azokat a számokat, amelyek aggasztották az ápolókat.

Amikor Mariana sírt, mert azt hitte, hogy a koraszülöttsége az ő hibája, nem próbálta üres frázisokkal elhallgattatni. Meghallgatta.

Miután elbocsátották, Mariana visszatért kis lakásába. Adrián nem kritizálta a használt bútorokat vagy a megjavított kiságyat. Csak azt kérdezte, hová tegye a babatáskát.

Az első éjszakát a kanapén töltötte. Aztán egy másodikat és egy harmadikat is, mert Gaelnek gyakori ápolásra volt szüksége.

Egy kora reggel Mariana alva találta, a gyermek a mellkasán, egyik kezével a hátát védve. Valami veszélyesebbet érzett a hálánál: bizalmat.

Azonban nem akarta összekeverni a szerelemmel.

Adrián hazament, és megbeszéltek egy beosztást a feladatok megosztására. Minden látogatáson részt vett. Ha megígérte, hogy 7-re érkezik, akkor korábban megjelent.

Egyszer üzleti vészhelyzet miatt késett az útja. Mariana a szállodában töltötte a délelőttöt, és nem vette fel a hívásait. Adrián esőben érkezett, az inge gyűrött volt, a telefonja pedig tele volt elküldött üzenetekkel.

– Tudom, hogy a késlekedésem minden félelmedet felkeltette – mondta. – Nem kell, hogy azonnal megbízz bennem. Addig jövök vissza, amíg tudsz.

Hónapokkal később Adrián a szálloda irataiban talált egy jelentést a szobából aznap reggel eltávolított tárgyakról. A volt alkalmazott beismerte, hogy egy papírdarabot dobott az ágy mellé.

Megtartotta az üzenet fényképét a telefonján, mert indulás előtt habozott, mit írjon.

Megmutatta Marianának.

„Apám kórházban van. Nem akartalak felébreszteni. Szeretnélek újra látni. Hívj fel, ha felébredsz.”

A száma lentebb jelent meg.

Mariana mindenért sírt, ami másképp lehetett volna. Egy papírdarab nyolc hónapnyi magányt okozott mindkettőjüknek.

Adrian leült mellé anélkül, hogy hozzáért volna. Ő volt az, aki a fejét a vállára hajtotta.

Megcsókolódtak, de Marianna elhúzódott.

– Nem akarom, hogy engem válassz, mert én vagyok a gyermeked anyja.

– Addig akarlak megismerni, amíg biztos nem leszel benne, hogy téged választalak neked.

Lassan kezdtek el randevúzni. Mariana elvégezte az adminisztrációs képzést, Verónica pedig előléptette asszisztens menedzsernek. Amikor Adrián felajánlotta, hogy fizet egy haladó tanfolyamért, a lány csak írásbeli kölcsönt fogadott el szimbolikus részletekben. A férfi tiszteletben tartotta a függetlenség iránti igényét.

Egy évvel Gael születése után Adrián megpróbálta megkérni Mariana kezét az étteremben. Mariana meglátta a kis dobozt, és megkérte, hogy ne nyissa ki.

– Szeretlek, de akkor is tudnom kell, milyen egy igazi életet megosztani velünk.

Adrian eltette a gyűrűt.

– Addig várok, ameddig szükséges.

Majdnem egy évig éltek együtt. Veszekedtek a beosztásról, a munkáról és a gyereknevelésről. Megtanulták megbeszélni a dolgokat, mielőtt a hallgatást büntetéssé változtatták volna.

Két évvel később Adrián otthon vacsorát készített. Odaégette az ételt, Gael pedig levet öntött a padlóra. Míg Mariana nevetett, miközben takarított, Adrián a konyhában térdelt.

– Nem azért akarlak feleségül venni, hogy helyrehozzam a történetünket. Tovább akarom írni melletted.

Ezúttal kinyitotta a dobozt.

Mariana emlékezett a klubra, az üres szobára, az étteremre és az összes reggelre, amikor Adrián visszatért.

-Igen.

Az esküvő egyszerű volt. Gael sétált közöttük a gyűrűkkel, Adrián pedig sírt, mielőtt elkezdődött volna a szertartás.