Elena elszaladt. Mateo egy Metrobusz megállónál érte utol, csuromvizesen az esőtől és tönkrement sminkkel.

–Hat évet adtam neki az életemből. Anyukám elvesztette a megtakarításait, a nagyapám pedig még mindig számolja a napokat az esküvőig. Hogyan fogom nekik elmondani, hogy az egész hazugság volt?

Máté fogta a kezét.

– Az esküvőt nem kell lemondani.

– Mit mondasz?

– Ha még mindig teljesíteni akarod nagyapád kívánságát, gyere hozzám feleségül.

Elena úgy nézett rá, mintha a fájdalomtól rosszul hallana.

– Még lakhelyed sincs.

– Így néz ki.

Abban a pillanatban megszólalt a kis telefon, amit Mateo a ruhája közé rejtett. Felvette anélkül, hogy levette volna a szemét Elenáról.

– Verónica, készítsd elő a hagyatékot és hívd össze a teljes tanácsot. Eljött az idő, hogy mindenki megtudja, ki veszi feleségül Elena Reyest.

2. rész

Elena csak egy szimbolikus szertartásba egyezett bele. Nem akart jogi döntést hozni, amíg még lesújtotta az árulás, de szüksége volt rá, hogy a nagyapja beteljesítse az álmát.

Édesanyja, Doña Rosa, dühösen reagált, amikor találkozott Betóval.

– Elhagyták a lányomat, és most azon gondolkodik, hogy hozzámenjen egy idegenhez, akit az utcáról szedett fel?

–Anya, ő volt az, aki támogatott, amikor Adrian megalázott.

– A fájdalom nem változtatja az őrületet jó döntéssé.

Don Julián, aki az ablaknál ült, négyszemközt kért beszélni Mateóval.

– Nem érdekel, mennyi pénzed van. Nem érdekel, ha van házad. Csak mondd meg, ha az unokám szomorúságát használod fel.

– Nem, uram. Hibákat követtem el, és eltitkoltam előle dolgokat, de amit iránta érzek, az igaz.

–Akkor mondd el neki az igazat, mielőtt az oltárhoz állsz. Egy hallgatásra épült házasság végül börtönné válik.

Ez a figyelmeztetés kísértette Máté-t.

Elena felvitte a lakásába, hogy zuhanyozhasson és bent aludhasson. Amikor borotválkozva, tiszta hajjal és az apjáéként ismert ingben kijött, egészen más embernek tűnt.

– Soha nem gondoltam volna, hogy ez az ember a szakáll alatt rejtőzik.

– Több dolog van elrejtve, mint gondolnád.

– Milyen dolgokat?

Mateo már éppen bevallani készült, amikor Doña Rosa sírva telefonált. A vihar letépte a háza tetejének egy részét Atlixcóban. Senki sem sérült meg, de a javításokra szánt pénz eltűnt az esküvői előkészületek miatt.

Másnap megérkeztek az építőmunkások és az anyagok, amelyeket egy névtelen alapítvány fizetett. Doña Rosa azonnal Mateóra gyanakodott.

— Honnan szerezted a pénzt?

– Egy régi barátomtól kértem segítséget.

– Milyen barát az, aki egyetlen este alatt összehoz egy egész bandát?

Elena furcsa részleteket is kezdett észrevenni: ahogy Mateo a befektetésekről beszélt, a szerződésekkel kapcsolatos ismereteit, és azt a tiszteletet, amellyel Veronica, akit egykori munkatársként mutattak be, bánt vele.

Eközben Adrián megtudta, hogy Elena feleségül akarja venni Betót. Adrián megjelent az étteremben, és megpróbálta visszahódítani a lányt.

– Ezt azért teszed, hogy megbüntess engem.

–Nem kell megházasodnom ahhoz, hogy megbüntesselek. Te magad tetted tönkre, amink volt.

– Az a férfi csak kihasználni akar téged.

Beto közbelépett.

– Te voltál az egyetlen, aki évekig Elena erőfeszítéseiből élt.

Adrian meglökte a vállánál fogva.

– Nem tudod, kivel beszélsz.

Máté nem hátrált meg.

–Pontosan tudom, ki vagy. Talán jobban is, mint te magad.

Két nappal később a család egy pueblai haciendába utazott, ahol állítólag egy egyszerű szertartásnak kellett volna zajlania. Ugyanekkor a Grupo Horizonte vezetői sürgős meghívást kaptak, hogy vegyenek részt egy vállalati bejelentésen ugyanitt.

Adrián Paulinával érkezett, meggyőződéssel, hogy bejelentik a kinevezését.

Elenát egy külön szobába vezették. Egy széken egy elegáns, de egyszerű ruhát talált, valamint a Betónak adott jegyzetfüzetet. Kinyitva a jegyzetfüzetet, megtalálta az alkalmazottak nevét, beosztását, dátumait és a hónapok alatt írt jegyzeteket.

Az első oldalon a neve állt egy mondat mellett: Az egyetlen ember, aki meglátott, amikor mindenki más arra nézett.

Az ajtó kinyílt.

Mateo sötét, szabott öltönyben lépett be. Már nem volt rajta Beto görnyedt válla vagy bizonytalan járása. Veronica mögötte sétált a tanács több tagjával.

Elena érezte, ahogy eltűnik a levegő.

-Ki maga?

– A teljes nevem Mateo Santillán.

Felismerte a vezetéknevet. Látta az arcát a hírekben a Valle de Bravó-i eltűnése után.

– Ön a Grupo Horizonte tulajdonosa.

-Igen.

Elena elejtette a jegyzetfüzetet.

– Akkor én is részese voltam a kísérletednek.

– Nem. Te voltál az egyetlen dolog, amit sosem terveztem.

Elena pofon vágta. A puffanás visszhangzott a szobában.

– Adrián a pénzemért használt fel, te pedig figyeltél, hogy felmérd a kedvességemet. Mindketten eldöntöttétek, milyen szerepet játsszak, anélkül, hogy megkérdeztétek, ki akarok lenni.

Mateo nem próbálta megvédeni magát.

– Igazad van. Ha el akarsz menni, leállítom a szertartást, és a családod előtt mindenért felelősséget vállalok.

Elena kinyitotta az ajtót. A túloldalon Don Julián állt, botjára támaszkodva, mögötte pedig több mint 300 vendég várakozott.

-Nagyapa…

– Ne azért házasodj meg, hogy teljesítsd az utolsó kívánságomat. Az egyetlen kívánság, ami most számít, a tiéd.

Aztán a nappaliból Adrián hangja hallatszott, aki követelte, hogy jelentsék be a kinevezését. Verónica Mateóra nézett.

„Azt is tudnod kell, hogy megtaláltuk a Paulinának küldött fájlokat. Ha kinyitod azt az ajtót, nemcsak felfeded magad, hanem lerombolod Adrián hazugságát mindenki előtt.”