Adrián elvesztette az állását, és jogi eljárás indult ellene információk kiszivárogtatása miatt. Paulina tanúskodott ellene, hogy csökkentse saját felelősségét. Utoljára a járdáról látta Elenát, a zeneiskola megnyitóján. A lány felismerte, de sem haragot, sem bosszúvágyat nem érzett. Csak megkönnyebbülést érzett, hogy nem ment hozzá feleségül.
Délután elkezdett esni az eső.
Mateo és Elena egy hullámlemez tető alatt kerestek menedéket, hasonló ahhoz, amelyik évekkel korábban fedte őket. Mateo levette a kabátját, hogy betakarja Elenát, de a lány egy idősebb férfival osztozott rajta, aki a bejárat közelében aludt.
– Folyton elajándékozod, amid van.
– És még mindig azt hiszed, hogy mindent meg lehet oldani egy drága táskával.
Mateo elmosolyodott, és megfogta a kezét.
– Akkor még sokat kell tanulnom.
– Ezért vagyok még mindig itt.
A férfi, aki azért tűnt el, hogy pénz nélkül is megtalálja, ki fogja őt tisztelni, végül valami nehezebbre lelt: egy nőre, aki képes volt szeretni anélkül, hogy elkápráztatta volna a vagyona, és akinek volt elég bátorsága ahhoz, hogy követelje tőle, hogy méltóvá váljon erre a szerelemre.
