Egy százszorszépárus előtt állva vett egy kis csokrot, és átnyújtotta neki.

Leültek egy téren.

– Sokat gondolkodtam – kezdte Jimena. – Azt hittem, hogy a távolságtartás a védelmed, de megint én hoztam meg helyetted a döntést.

– Én is gondoltam már rá.

„Nem akarok minden alkalommal elfutni, amikor valami jó dolog megijeszt. Az életem bonyolult, anyámnak szüksége van rám, és lehet, hogy soha nem lesz meg a pénzem vagy a kapcsolataim, amiket te szeretsz.”

– Nem egy másik ügyvédet vagy partnert keresek. Azt a nőt keresem, akivel meg akarom osztani az életemet.

Jimena ránézett.

– Akkor mindenképpen ki akarom próbálni.

– Ez azt jelenti, hogy hivatalosan is járunk?

– Igen. De nem fogom felmondani az állásomat, és nem is fogadom el, hogy te fizesd az összes számlámat.

-RENDBEN.

– És ha a nyakkendőd megint elferdül, szólok.

– Ez a feltétel sértőnek tűnik, de elfogadom.

Hónapokkal később Doña Teresa annyira visszanyerte az erejét, hogy újra sétálni tudott a parkban. Jimena, a klinikán eltöltött sok év ihletésére, elkezdte az éjszakai műszakos ápolói technikusi képzést.

Alejandro nem próbált változtatni a kurzusán. Segített a lánynak a tanulásban, és felajánlotta, hogy betegként praktizál, bár minden alkalommal, amikor tű került a kezébe, drámaian panaszkodott.

Két évvel később egy kis esküvőt ünnepeltek Doña Teresa udvarában. Marisol tanúja volt az eseménynek, a klinika korábbi betegei pedig virágot és leveleket küldtek.

Jimena kényelmes cipőt viselt a ruhája alatt.

„Megint tenisz?” – kérdezte Alejandro.

– Dolgoztak az első randinkon.

Doña Teresa nézte, ahogy a terasz lámpái alatt táncolnak. Amikor a lánya közelebb ért, megfogta a kezét.

–Megmondtam neked, hogy egy nap valaki meglátja majd az összes benned rejlő szépséget.

Jimena elmosolyodott.

– Félig igazad volt, anya.

-Fél?

–Látott engem. De a legfontosabb az volt, hogy én is megtanultam látni magamat.

Az élet nem vált tökéletessé. Továbbra is voltak számlák, orvosi vizsgálatok, viták és kimerítő napok.

De Jimena már nem töprengett azon, hogy vajon elég-e Alejandro világának.

Megértette, hogy az igaz szerelem nem követeli meg tőle, hogy egy másik ember világába lépjen be, és úgy tegyen, mintha valaki más lenne.

Egy új hely építéséből állt, ahol mindketten pontosan úgy mutatkozhattak be, ahogyan valójában voltak.

És minden azon az éjszakán kezdődött, amikor egy fáradt nő, tornacipőben és foltos blúzzal, úgy döntött, hogy kinyitja a fürdőszoba ajtaját, ahelyett, hogy hátul menekülne.