Carlota Lucía mellett hallgatta. Amikor a darab véget ért és elkezdődött a taps, a zeneszerző felállt.

Aztán kezet nyújtott a császárnőnek.

– Egyszer kiálltál mellettem. Hadd kínáljam fel most a helyemet.

Carlota elmosolyodott és egyetértett.

A szomszédos páholyban Mauricio egyedül volt. Lucía nem nézett rá. Juanára, a gyerekekre és a színpadon lévő hárfára nézett.

Aztán meghajolt, neve a műsorfüzetben várakozott, egy másik dallam is ott várakozott.