-Bocsáss meg.
Inés derűs bánattal figyelte.
„Megbocsátok majd neked egy napon, mert te vagy az apám. De soha többé nem fogsz dönteni az életemről, és egyetlen pénzzel sem fogsz bánni, ami az enyém.”
Don Ramiro beleegyezett, hogy tanúskodni fog Jacinta ellen, és visszaadja mindenét, amije még volt. Büntetésként elvesztette a birtok feletti uralmát, és egy kis birtokra küldték, hogy megfigyelés alatt éljen. Catalina, akinek a részvétele inkább félelemből, mint ambícióból fakadt, önként lépett be egy pueblai kolostorba, nem fogolyként, hanem hogy megtanuljon anyja parancsai nélkül élni.
Sebastián visszaszerezte Inés vagyonkezelői alapját és kifizette a munkások elmaradt bérét. Ezután felajánlotta, hogy elkíséri Mexikóvárosba özvegy nagynénje védelme alatt.
„A szüleink szerződését érvénytelenítjük, ha úgy kívánod” – biztosította a férfi. „Nem szándékozom arra kényszeríteni, hogy hozzám jöjj feleségül.”
— És mit szeretnél?
– Hogy álruhák nélkül megismerjem. És, ha megengeditek, megpróbáljam kiérdemelni őt.
Inésnek 6 hónapba telt, mire válaszolt.
Ez idő alatt Sebastián sokszor visszatért Santa Lucíába. Segített újjáépíteni a munkások otthonait, iskolát nyitott, és egy elhagyatott raktárt kórházzá alakított át. Soha többé nem titkolt el előle semmit.
Egy délután, miközben mindketten a kancát gondozták, amely összehozta őket, Inés átadta neki a régi házassági szerződést.
„A szüleink úgy döntöttek, hogy össze kellene házasodnunk” – mondta. „Megszegtem ezt a megállapodást.”
Ketté tépte a dokumentumot.
Sebastian elrejtette a szomorúságát.
Aztán elővett egy másik papírdarabot.
–Ez új. Nem földről, címekről vagy vagyonról beszél. Csak arról, hogy két szabad ember úgy döntött, megosztja az életét.
– Ez azt jelenti, hogy megbocsátott nekem?
„Ez azt jelenti, hogy beleegyezem, hogy feleségül megyek hozzád, Sebastian. De ha még egyszer szolgának álcázod magad, hogy próbára tegyél, akkor az istállóban fogsz aludni.”
Sok év óta először nevetett, és könnyes szemmel ölelte át.
Szent Lúcia kis kápolnájában házasodtak, munkások, gyermekek és családok körében, akiket Inés a legnehezebb időkben is megvédett. Nem voltak hivalkodó ékszerek vagy udvari vendégek. Csak zene, vadvirágok és egy álnokság nélkül kimondott ígéret.
Évekkel később a hacienda Puebla egyik legvirágzóbb birtokává vált. Inés menedéket alapított azoknak a nőknek, akiket saját családjuk hamisan őrültséggel vádolt. A bejárat fölé egy feliratot helyeztetett:
„Az igazság rongyokba burkolózhat, de végül mindig felismerik.”
És Sebastian, aki méltó feleséget keresett a címéhez, rájött, hogy valami sokkal rendkívülibbre talált: egy nőre, aki előtt egyetlen cím sem ért többet egy becsületes szónál.
