Mi volt az első dolog, amit követelt?

– A vödör – felelte a nő.

A ház hátsó részén nem volt jó a vízelvezetés. A mosogatásból származó szennyes víz egy régi vödörben kötött ki, amit Alicia kivitt a teraszra.

Victor utálta tele látni.

Azon az estén Miklós megtiltotta neki, hogy kiürítse.

Tíz tizenötkor hallották a teherautót.

Viktor részegen érkezett.

– Vidd Sofiát a szobába – mondta Miklós.

Aztán fogta Alicia barna köntösét és a szürke kendőt, amit akkor viselt, amikor kiment a teraszra. Felvette őket.

Háttal nekünk, a sötét folyosón feltűnően hasonlított a nővérére.

Alicia túl későn jött rá, hogy mit tervez a férfi.

Az ajtó kivágódott.

– Megint tele van az a fránya vödör!

Nicolás nem válaszolt.

Viktor előrelépett.

– Két nap múlva már semmit sem tudsz jól csinálni.

Még egy lépés.

– Hol van a kisöcséd? Elaludt már a kapitány?

Nicholas továbbra is a vödör fölé hajolt.

– Fordulj meg, amikor hozzád beszélek!

Viktor felemelte a kezét.

Nicholas pontosan abban a pillanatban megfordult, megragadta a csuklóját, és megmozdította a lábát.

Viktor elvesztette az egyensúlyát.

Leült a vödörbe.

Szappanos víz, ételmaradékok és héjak fröccsentek a folyosóra.

Megpróbált felkelni.

A vödör vele együtt felemelkedett.

Újra elesett.

– Alice! Vedd le ezt rólam!

Aztán a kendő lecsúszott Miklós fejéről.

Victor a rövid, katonai stílusú hajra, a napi borostára és az arcára nézett, amely annyira hasonlított a feleségéére.

Zavartan pislogott.

–Alicia… miért borotváltad le a fejed?

Egy halk nevetés hallatszott a szobából.

Sofia befogta a száját.

Nicholas lenézett a férfira, aki tíz éven át terrorizálta a húgát.

– Jó estét, Victor – mondta teljes nyugalommal. – Azt mondtad, hogy férfiként akarsz beszélni velem.

És Victor most először értette meg, hogy abban a házban valaki már nem fél tőle.

3. RÉSZ

Zsófia ismét nevetett.

Először idegesen kuncogott, de aztán előrehajolt, és a hasát fogta.

– Anya! Apa beszorult a vödörbe!

Alicia ránézett, és valami váratlan dolog történt.

Ő is nevetett.

Annyi éven át mérlegelte a szavait, a lépteit, sőt még a lélegzetét is, hogy elfelejtette, milyen is a saját nevetése.

Nem igazán nevetett Victoron.

Azért nevetett, mert a szörnyeteg, ami egy évtizeden át félelemmel töltötte el azt a házat, most piszkos víz és krumplihéj között ült, zavartan, vizesen és nevetségesen.

Viktornak sikerült kijutnia.

– Min nevetsz?

Alicia abbahagyta.

Ránézett a kartondobozra, ami már hónapok óta a kabátfogason volt.

Közelebb húzott egy széket.

Elvette a reflektorfényt.

Elcsavarta.

Felkapcsolta a kapcsolót.

Hónapok óta először teljesen kivilágították a folyosót.

Victor látta a zúzódást Alicia arcán.

Látta Sofia karját is.

És sötétség nélkül is láthatták őt.

– El fogok válni – mondta Alicia.

Viktor keserű nevetést hallatott.

– Te? Milyen pénzzel? Nincs otthonod, nincs családod. Elveszem tőled Sofiát.

Ez volt az a fenyegetés, amit évek óta használt.

Alice ezúttal nem hajtotta le a fejét.

– Van családom.

Miklós mögötte állt.

Victor elővette Alicia mobiltelefonját a zsebéből, és az asztalra dobta.

– Térden fogsz visszajönni.

Elment.

Ugyanazon az éjszakán Alicia bement az udvaron lévő fészerbe.

Egy ponyva alatt tucatnyi üres üveget talált. Ide került Nicolás letétjeinek nagy része.

Aztán kinyitotta Victor szerszámosládáját.

Alul ott voltak a születési anyakönyvi kivonata, Sofia dokumentumai, banki papírjai, sőt még a számviteli egyetemi diplomája is, ami évek óta eltűnt.

Viktor ezt is eltitkolta.

Másnap reggel elmentek a klinikára, hogy dokumentálják a sérüléseket.

Utána Alicia panaszt tett, és átadta a jegyzetfüzet másolatait.

A fogadó tisztviselő szórakozottan kezdte.

– Asszonyom, sok pár panaszt tesz, majd visszatér…

Alicia négy évnyi feljegyzést tett az asztalra.

A férfi olvasni kezdett.

Megváltozott a hozzáállása.

– Mindezt te írtad?

-Igen.

– Tartsd meg az eredetit. Készítünk róla másolatot.

Letiltotta Victor bankkártyáját is, jelszavakat változtatott, és új telefonszámot is szerzett.

Tíz év után most először ismét az övé lesz a fizetése.

De Miklósnak más terve volt.

Megyünk.

-Hová mégy?

– Anyával és apával.

Alicia elsápadt.

Tíz éve nem látta a szüleit.

Mindez röviddel azelőtt kezdődött, hogy feleségül ment Victorhoz.

Édesanyjának, Elenának szívműtétre volt szüksége. A család közel kilencvenezer pesót gyűjtött össze orvosi költségekre, vizsgálatokra és felépülésre.

Alicia hozzáfért a pénzhez.

Aztán Victor sírva, felhasadt ajakkal jelent meg, és azt állította, hogy veszélyes embereknek tartozik pénzzel.

– Ha nem fizetek, megölnek.

Alicia elvette az anyja megtakarításait.

Viktor megígérte, hogy visszaadja őket.

Soha nem tette.

Később rájött, hogy ezek a férfiak nem léteznek. Egy részét szerencsejátékon vesztette, a maradékból pedig motorkerékpárt vett.

Amikor Roberto, Alicia apja felfedezte a lelkigyakorlatot, mondott neki valamit, amit soha nem felejtett el:

– Menj el. Nincs már lányom.

Alicia válaszul kiabálta, hogy mindig is Nicolást részesítették előnyben, és hogy Víctor az egyetlen, aki igazán szereti őt.

Egy hónappal később férjhez ment, és eltűnt az életükből.

– Nem mehetek vissza – mondta sírva. – Apának igaza volt.

– Majd eldöntöd, ha odaérünk – felelte Miklós.

Egy Teziutlán közelében lévő kis közösségbe utaztak.

Amikor a taxi megállt a ház előtt, ahol Alicia felnőtt, nem tudott kiszállni.

Az öreg citromfa még mindig ott állt az udvaron.