Amikor a férjem rájött, hogy a házasságunk előtt vásárolt lakásomat nem osztjuk el a váláskor, a nyílt országúton a fékbe taposott, és majdnem mínusz 20 fokban kilökött az autóból. „Szabad akartál lenni, most oldd meg egyedül” – mondta. Nem kezdtem el vitatkozni; elővettem a telefonomat, amíg még volt térerőm… mert egyetlen hívás valami sokkal, de sokkal súlyosabb dologgá változtatta a bosszúját.

–Azt hittem, a legrosszabb pillanat az volt, amikor láttam, hogy az autója lámpái eltűnnek a távolban. De nem. A legrosszabb az lett volna, ha túlélem, és úgy megyek vissza hozzá, mintha mi sem történt volna.

Aztán elmosolyodott.

Mert Mauricio aznap este otthagyta, abban a hitben, hogy azért bünteti, mert szabad akar lenni.

Ximena észre sem vette, de pontosan ott, a hideg és sötétség kellős közepén kezdett önmaga lenni.