Vandát még aznap este egy páncélozott járműben szállították át a másik létesítménybe. Amikor az udvaron átkísérték, meglátott engem. Megállt egy pillanatra. Nem szólt semmit, de egy apró, szinte észrevehetetlen bólintással jelezte: megértette. Megértette, hogy a régi élete véget ért, de talán kapott egy esélyt, hogy egy új, bár szigorúbb, de igazságosabb világban éljen tovább. Én is bólintottam válaszul. Nem éreztem iránta szánalmat – a tetteiért bűnhődnie kellett –, de valahol megértettem, hogy ő is egy beteg rendszer terméke volt.

Késő este, amikor a börtönudvar felett már kigyulladtak a hatalmas, sárgás fényű reflektorok, egyedül álltam a folyosón, ahol a reggeli incidens történt. A betonpadló már megszáradt. A levegőben fertőtlenítő és hideg kő szaga terjengett.

A börtönök sosem lesznek boldog helyek. Ez nem is a céljuk. Ide azok kerülnek, akik vétettek a társadalom ellen, és akiknek meg kell fizetniük a tetteikért. De a büntetés a szabadság elvesztése, nem pedig az emberi méltóság teljes megsemmisítése. Amikor a rendszer engedi, hogy az erőszak és a korrupció vegye át az uralmat, akkor már nem igazságszolgáltatásról beszélünk, hanem intézményesített pokolról.

Ahogy a kijárat felé sétáltam, egy idős, törékeny nő állt a cellája rácsai mögött. Ő is ott volt reggel a tömegben, némán, rettegve figyelve a beavatásomat. Most, amikor elhaladtam mellette, lassan a rácshoz lépett.

– Köszönjük, biztos asszony – suttogta, a hangja alig volt hangosabb a szellőzőrendszer zúgásánál.

Megálltam, rámosolyodtam, és halkan válaszoltam: – Most már biztonságban vannak. Senki sem fog többé vizet önteni senkire.

Azzal kiléptem a nehéz, fémkapun a hűvös, szabad éjszakába. A tüdőm megtelt a kinti, friss levegővel. A kabátomat szorosabbra húztam magamon. A beavatás megtörtént. De ezúttal nem egy új rab beavatása volt a kegyetlenség világába. Ez a börtön beavatása volt egy új, tisztább korszakba. És én, a csendes újonc, aki egy vödör jéghideg vizet kapott az arcába, tudtam, hogy a munkámat elvégeztem. A víz felszáradt, de az igazság, amit a felszínre hozott, örökre megváltoztatta ezt a helyet.