– Már belekeveredett ebbe, mivel a küldötted úgy döntött, hogy megfélemlíti.

– Nem tudod, hogy ő volt a hírnököm.

Gabriel otthagyta a vörös pecsét fényképét az asztalon.

– Ezért nem a kezdőbetűk alapján vádollak.

Marcos letett egy másik mappát.

Áthelyezések történtek egy külföldi cégtől egy tanácsadó céghez, amely Álvaro egyik korábbi beszállítójához kapcsolódott. Négy vezető számára fenntartott időpontokban hozzáférhettek a mérnöki szerverekhez. A helyszínelő csapat törölt e-maileket is visszaszerzett, amelyekben „2A” és „tiszta kilépés” szerepelt.

Álvaro elvesztette a színét.

– Ezek értelmezések.

– Ezért van itt az igazságügyi rendőrség – felelte Gabriel. – Hogy elválasszák az értelmezéseket a bizonyítékoktól.

Inés egy székről figyelte.

Most először értette meg, hogy a hatalom nem arról szól, hogy ököllel az asztalra csap.

Arról szólt, hogy képes vagy elpusztítani valakit, és közben hagyod, hogy a bizonyítékok magukért beszéljenek.

Álvaro az unokahúgára nézett.

– Ez egy felnőttek közötti harc.

Inés a tekintetét állta.

– A repülőn azt is eldöntötték, hogy sehova sem tartozom.

– Annak semmi köze hozzá.

– Igen. Mindig van valaki, aki azt hiszi, hogy ő döntheti el, ki érdemli meg a helyet, és kit kell eltávolítani.

Gábriel nem mosolygott, de könny szökött a szemébe.

Álvaro ököllel az asztalra csapott.

– Veled építettem fel ezt a céget!

„Sokan építettük” – válaszolta Gabriel. „Mérnökök, szerelők, személyzet, földi személyzet. Neked 20%-os részesedésed volt, és helyed volt az igazgatótanácsban. Nem voltál kizárva.”

– Öné volt a végső szó.

– Mert megtartottam a többséget.

Álvaro keserű nevetést hallatott.

–Soha nem fogod megosztani az irányítást.

Gábriel szomorúan nézett rá.

—A megosztás nem arról szól, hogy titokban átadunk egy céget egy külföldi alapnak.

Álvaro hallgatása volt a délután első igazi válasza.

Az egyik nyomozó kinyitott egy kék mappát.

Belül egy határozattervezet volt, amely felhatalmazta a stratégiai eszközök eladását egy állítólagos „likviditási vészhelyzet” miatt. Gabriel elektronikus aláírása a végén szerepelt.

Hamis volt.

Volt egy manipulált jelentés is, amelynek célja az volt, hogy elhitesse az emberekkel, hogy a csoport pénzügyi válság szélén áll.

A terv nem csak tervrajzok ellopásáról szólt.

Hónapok óta valaki késleltette a beszállítóknak történő kifizetéseket, hiányos költségadatokat szivárogtatott ki, és kétségeket ébresztett a befektetők körében. Külön-külön nézve az incidensek adminisztratív hibáknak tűntek. Együttesen stratégiát alkottak.

A cég gyengítéséből, értékelésének csökkentéséből és gyors eladás kikényszerítéséből állt.

A 2A-ból származó férfinak hozzáférési kulcsokat és műszaki dokumentációt kellett kicsempésznie Spanyolországból, hogy előnyhöz jusson a rejtőzködő vevőnek.

A 2A-nak pedig üresen kellett maradnia, hogy csökkentse annak kockázatát, hogy valaki meglássa az aktatáska tartalmát.

Ezért reagált olyan agresszíven, amikor megtalálta Inést.

Nem azért, mert fenyegetést jelentett.

Mert bármelyik tanú az volt.

A vezető kutató hívást kapott, és percekkel később visszajött.

– Megerősítettük a személyazonosságát. A neve Julián Vélez. Közvetítőként dolgozott felvásárlási tranzakciókban, és úgy tűnik, kapcsolatban áll az ezeket az átutalásokat lebonyolító tanácsadó céggel.

Álvaro lehunyta a szemét.

Gábriel mozdulatlan maradt.

„Van erre bírósági végzés?” – kérdezte az egyik ügyvéd.

—A vonatkozó eljárásokat lefolytatjuk. Ügyfelét hivatalosan tájékoztatni fogja az illetékes hatóság.

Ez a pontosság hiábavalónak bizonyult Álvaro utolsó kísérletében, hogy családi üldözéssé változtassa a jelenetet.

Már nem volt testvér testvér ellen.

Ez egy nyomozás volt.

Órákkal később, további vizsgálatok és a szükséges engedélyek megszerzése után Álvarót rendőrségi létesítményekbe szállították, hogy folytassák az eljárást.

Senki sem ünnepelt.

Mielőtt átlépte volna a küszöböt, Álvaro egyszer a testvérére pillantott. Úgy tűnt, mondani akar valamit, de a szavak nem jöttek ki a torkán. Gabriel sem tett egy lépést sem felé. Kettejük között csend telepedett, melyet a születésnapok, a szenteste vacsorák, a régi viták és egy olyan bizalom sújtott, amelyet aznap délután már nem lehetett újjáépíteni.

Gabriel a hangár ajtaját bámulta, miközben az autó elhajtott az esőben.

Úgy nézett ki, mintha 10 évet öregedett volna.

– Szomorú vagy? – kérdezte Inés.

-Sok.

– De elárult téged.

– Ettől még nem szűnik meg a testvérem lenni.

Inés megfogta a kezét.

„Egy ilyen dolog megnyerése nem olyan érzés, mintha nyertem volna” – mondta Gabriel.

Marcos közeledett.

– A sajtó a lemondásról kérdezősködik.

Gábriel néhány másodpercig gondolkodott.

– Mondjuk el, amit a nyomozás veszélyeztetése nélkül tudunk. Biztonsági incidens történt, aktiválták a protokollokat, és az utasokról gondoskodnak. Ne csináljunk ebből látványosságot.

– És mi a helyzet az üléssel?

Gábriel a lányára nézett.

– Ez az övé.

Inés megrázta a fejét.

– Nem akarom, hogy emiatt megtudják, ki vagyok.

– Akkor nem fogják tudni.

Azon az estén egy másik, kisebb géppel tértek haza. Inés az ablaknál ült. Gabriel pedig mellette foglalt helyet.

Mielőtt felszállt, megkérdezte:

– Helyet akarsz cserélni?

Inés a szék támláján lévő számra nézett.

2A.

Órák óta először mosolygott.

– Nem. Ez jó.

Hetekkel később a vizsgálat mélyreható változásokhoz vezetett a Valdés Repülési Csoportnál. Megerősítették az ellenőrzéseket, és a testület új szabályokat fogadott el annak biztosítására, hogy senki, még a családtagok se tudják megkerülni az eljárásokat.

Gábriel mást is csinált.

Elrendelte az ülésviták, a diszkrimináció és a megfélemlítő bánásmód kezelésére vonatkozó protokollok felülvizsgálatát. Nem akarta, hogy egy másik utasnak a „tulajdonos lányának” kelljen lennie ahhoz, hogy meghallgassák.