Clara már a kezdetektől fogva elismerést kapott a beavatkozásáért. Kötelező képzést is bevezettek a személyzet és a földi személyzet számára: vita esetén először a jegyet ellenőrzik; soha nem döntenek arról, hogy kinek „látszik” joga van az üléshez a ruházat, az életkor, a bőrszín vagy a beszéd magabiztossága alapján.
Az intézkedés egyes vezetőket kellemetlenül érintett, mivel túlzónak tartották. Gabriel válaszul azt mondta, hogy egy olyan cégnek, amely képes milliókat befektetni a műszaki biztonságba, azt is tudnia kell, hogyan védje meg utasai méltóságát.
És a belső megbeszéléseken egy kérdés ismétlődött:
„Ugyanúgy védtük volna Inést, ha nem Valdés lett volna a vezetékneve?”
Gábriel követelte, hogy a jövőbeni válasz mindig igen legyen.
Évekkel később Inés alig emlékezett már annak a fülkének a luxusára.
Emlékszem az ezüst hajú férfi tekintetére.
A bizonyosság, amivel megpróbálta eltaszítani magától.
És emlékezni fog arra a pillanatra, amikor minden megváltozott, nem akkor, amikor a férfi felfedezte, hogy ki az apja, hanem amikor ő megértette, hogy ki ő valójában.
Egy széknek lehet egy száma.
Egy vezetéknév ajtókat nyithat meg.
A pénz megállíthatna egy repülőgépet.
De a méltóság szó nem szerepelt egyetlen beszállókártyán sem.
És senkinek sem volt joga elvenni tőle.
