– Nem pénzt kerestek.

Keresnek valamit, amit Dániel elrejtett.

Aztán egy lehallgatott üzenet érkezett a szobába belépő férfi telefonjáról.

Leandro lassan olvasta.

„Szombat előtt vissza kell szereznünk, amit a lány megtartott.”

Ha az anya ellenáll, vidd őket a 2 órás műszakba.”

Leandro felnézett.

Armando nemcsak azt tervezte, hogy megöli.

Arra is hajlandó volt, hogy eltüntesse Noeliát és lányát, hogy megvédje a két éve eltemetett titkot.

3. RÉSZ
Leandro az este hátralévő részét Abril rajzának nézegetésével töltötte.

A lány sárga ajtóval, hatalmas ablakokkal és egy apró alakkal festette ki a kúriáját, amely a tulajdonost jelképezte.

A tető felett egy ezüstös téglalap tűnt fel, sokkal nagyobb, mint maga a ház.

Az egyik sarokban Bruno mackóját rajzolta, egy csillaggal kísérve.

Lent, gyermeki betűkkel ez állt: „Apa azt mondta, hogy mindig vigyázzak rá.”

Ez a kifejezés gyanút keltett Leandróban.

Mielőtt azonban megvizsgálta volna a plüssállatot, gondoskodnia kellett anyja és gyermeke biztonságáról.

Másnap reggel megkérte Sergiót, hogy vegye fel a kapcsolatot egy független büntetőjogászsal, Carmen Beltránnal.

Miután áttekintette a talált felvételeket és dokumentumokat, Carmen azt javasolta, hogy tegyen feljelentést a Nemzeti Rendőrségnél.

– Ez nem egyszerűen vállalati árulás, Leandro.

Illegális megfigyelésről, egy lehetséges korrupciós rendszerről és egy kiskorú elleni fenyegetésekről beszélünk.

Ezt a problémát nem tudjuk megoldani a házban.

Leandro egyetértett.

Egyszer megértette, hogy a pénz és a biztonsági őrök nem elégek ahhoz, hogy megvédjék azokat, akik igazán számítanak.

Az előzetes nyomozás gyanús mozgásokat tárt fel több, az Armandóhoz köthető vállalatnál.

Voltak hamis számlák, indokolatlan átutalások és olyan cégek, amelyek látszólag kizárólag a pénz fogadására léteztek.

De ahhoz, hogy ezeket a műveleteket Daniel halálához kössék, meggyőzőbb bizonyítékokra volt szükség.

Eközben Noelia tovább dolgozott anélkül, hogy tudta volna az egész igazságot.

Leandro úgy döntött, beszél vele.

A mosókonyhában találta, amint éppen ágyneműt hajtogatott.

– Noelia, szeretnék feltenni valamit.

És szeretném, ha tudnád, hogy szabadon válaszolhatsz.

A nő lassan megfordult.

-Mondd el.

– Miért egyezett bele, hogy itt dolgozzon a férje halála után?

Noélia hallgatott.

Aztán otthagyta a lepedőket az asztalon.

– Mert nem volt más választásom.

Leandro várt.

–Dániel meghalt, és elkezdődtek a problémák.

Először is, a munkájához kapcsolódó dokumentumok tűntek el.

Később felhívásokat kaptam, amikben megkérdezték, hogy megtartottam-e másolatokat.

Azt mondták, hogy a férjem adatokat lopott a cégtől.

A szeme megtelt könnyel.

–Tudtam, hogy Dániel képtelen ilyesmire.

De senki sem akart rám hallgatni.

Armando hónapokkal később megjelent, és felajánlotta a segítségét.

Fizetést, szállást és iskolát ígért Abrilnek.

Arra is figyelmeztette, hogy vannak emberek, akiket érdekelnek Daniel holmijai, és hogy biztonságosabb lenne a Salvatierra család közelében maradni.

– Elhitette velem, hogy megment minket – suttogta Noelia.

Leandro ekkor értette meg a megtévesztés kegyetlenségét.

Armando Daniel özvegyét egy általa ellenőrzött házba helyezte be, hogy megfigyelés alatt tartsa, átkutassa a holmiját, és visszaszerezze a férje által hátrahagyott bizonyítékokat.

– Noelia, van valami, amit tudnod kell.

Armandót vizsgálják Daniel halála ügyében.

A nő hátrált, míg a falnak nem támaszkodott.

– Mit mondott?

– Még nem rendelkezünk minden válasszal.

De vannak arra utaló jelek, hogy a balesetét ő okozta.

Noelia befogta a száját.

Két éven át próbáltam elfogadni, hogy Daniel aznap éjjel elvesztette uralmát az autó felett.

Százszor képzelte el utolsó pillanatait, azon tűnődve, vajon szenvedett-e, vajon emlékezett-e rá, vagy megmenthette volna-e magát.

Most rájött, hogy talán a férjét azért gyilkolták meg, mert rendesen végezte a munkáját.

– Félt – vallotta be.

Alig aludtam az elmúlt hetekben.

Ellenőrizte a zárakat, megváltoztatta az útvonalát hazafelé, és megkért, hogy soha ne hagyjam Abrilt egyedül.

Leandro közeledett, de tiszteletteljes távolságot tartott.

– Segítek kideríteni, mi történt.

Noélia egyenesen ránézett.

–Nem kell pénz arra, hogy elfelejtsem Danielt.

Azt akarom, hogy a lányom tudja, hogy az apja becsületes ember volt.

Ezek a szavak egész nap Leandro elméjében maradtak.

Élete nagy részét abban a hitben töltötte, hogy a család védelme azt jelenti, hogy vagyonnal látja el őket.

Noelia épp most emlékeztette rá, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet megvenni.

Pénteken Leandro vacsorát szervezett Armandóval és Verával.

Nyugodt mosollyal üdvözölte őket.

Vera sötétkék ruhát viselt.

Armando egy üveg riojai borral jelent meg, amit egy különleges alkalomra foglalt le.

Vacsora közben üzleti ügyekről, nyaralásokról és ingatlanprojektekről beszélgettek.

Aztán Leandro valami váratlant jelentett be.

– Úgy döntöttem, hogy ideiglenesen lemondok a cég vezetéséről.

Armando letette a villáját.

–Átlépni? Most azonnal?

– Kimerült vagyok.

Pihennem kell, és át kell gondolnom néhány döntésemet.

Vera megsimogatta a kezét.

– Drágám, el kellene menned pár napra.

– Majd én megteszem.

Szombaton elmegyek a requenai vidéki házba.

Egyedül akarok lenni, alkalmazottak és megbeszélések nélkül.

Armando elmosolyodott.

– Szerintem ez egy kiváló döntés.

Apádnak is időről időre el kellett tűnnie.

Leandro úgy tett, mintha nem venné észre a köztük lévő pillantásváltást.

Aztán hozzátette:

– Én is szeretném felülvizsgálni a végrendeletemet.

Vannak dolgok, amiket sosem volt időm megszervezni.

Vera arca kissé megváltozott.

– A végrendeleted?

De nagyon fiatal vagy.

– Pontosan ezért.

Sosem tudhatjuk, mi történhet.

Armando felemelte a poharát.

– A lelki békéd érdekében, fiú.