Vera beleegyezett, hogy együttműködik az igazságszolgáltatási rendszerrel, és elismerte, hogy részt vett a támadás megfigyelésében és előkészítésében.
Armando előzetes letartóztatásban maradt, amíg az eljárás folytatódott.
Leandro átadta a rendelkezésre álló üzleti iratokat, megbízott egy független könyvvizsgálattal, és beleegyezett, hogy a saját hivatali ideje alatt hozott döntéseket is kivizsgálják.
Tudta, hogy nem tudja helyrehozni a Daniel okozta kárt pusztán azzal, hogy eltaszítja magától Armandót.
Túl sokáig engedtem, hogy mások vezessék az üzletet magyarázatot követelés nélkül.
Ezt a felelősséget neki is vállalnia kellett.
Hónapokkal később Leandro meghívta Noeliát az irodájába.
Ezúttal nem viselt egyenruhát.
Visszaszerezte a lakást, amit Daniel részben a megtakarításaiból vásárolt, és fontolgatta, hogy visszatér az adminisztratív munkába, abba a szakmába, amit a háztartásbeli munkássága előtt is gyakorolt.
Leandro átnyújtott neki egy mappát.
—A cég elismerte felelősségét a Danielt érintő szabálytalanságokért.
Carmen elkészített egy kártérítési javaslatot, de azt szeretném, ha a saját ügyvédje nézné át, mielőtt bármiben is döntene.
Noelia lassan kinyitotta a mappát.
Volt ott dokumentáció is egy áprilisra szánt oktatási alapról.
– Ez nem fogja megváltoztatni, ami történt – mondta Leandro.
Azt sem várom el tőled, hogy bárkinek is megbocsáss azért, mert elfogadtad.
Noélia néhány másodpercig hallgatott.
–Daniel mindig azt mondta, hogy olyan lehetőségeket akar adni a lányunknak, amilyenek nekünk nem voltak.
– Akkor remélem, megkaphatom őket.
A nő becsukta a mappát.
– Valamit még mindig nem értek. Miért segít nekünk ennyit?
Leandro az ablak felé nézett.
– Mert Abril megmentette az életemet, amikor senki más nem vette észre, hogy veszélyben vagyok.
És mert a férjed szörnyű árat fizetett azért, hogy megpróbált helyesen cselekedni.
Noélia letörölte a könnyeit.
Ezúttal nem úgy köszönte meg a főnökének, mint egy alkalmazott.
Úgy tette, mint egy anya, aki talált valakit, aki hajlandó meghallgatni.
Mielőtt távozott, Leandro adminisztratív pozíciót ajánlott neki az átszervezett vállalatnál, szokásos munkakörülményekkel és a fizetéstől függetlenül.
Noélia megígérte, hogy átgondolja.
Vissza akarta szerezni a függetlenségét.
Leandro tiszteletben tartotta a döntését.
Elérkezett a december.
A Rocafort-kúria megváltozott.
Az antik ezüsttükröt eltávolították és jogi bizonyítékként átadták.
A titkos szobát teljesen lerombolták.
Ehelyett Leandro egy egyszerű, fakeretes tükröt szereltetett fel, amelyet egy valenciai kézműves készített.
Nem voltak benne rejtett rekeszek vagy különleges mechanizmusok.
Csak üveg.
Egyik délután Noelia elment Abrillel, hogy összeszedjék a még ott lévő holmijukat.
A lány Brunóval a karja alatt berohant a nappaliba.
Megállt az új tükör előtt.
Néhány másodpercig a tükörképét bámulta.
Aztán mosolyogni kezdett.
– Leandro úr! Végre megjelent!
Közeledett.
– Nem tűnt fel korábban?
Ápril megrázta a fejét.
– Voltál már ott korábban, de nagyon messze tűntél.
Most aztán tényleg itt vagy.
Leandro letérdelt mellé.
Arcuk megjelent a tükörben.
Mögöttük Noelia állt, izgatott mosollyal figyelve őket.
A kislány felemelte Brunót, hogy ő is láthassa magát.
– Figyelj, apának igaza volt.
Brunónak velem kellett maradnia.
Leandro gombócot érzett a torkában.
–Apád tudta, hogy nagyon bátor vagy, Abril.
A lány minden figyelmeztetés nélkül megölelte.
Lehunyta a szemét, és viszonozta az ölelést.
Évekig összekeverte a hatalmat a biztonsággal, a gazdagságot a boldogsággal, a hűséget pedig az engedelmességgel.
Megbízott azokban az emberekben, akik képesek voltak rámosolyogni, miközben a halálát készítették elő.
És figyelmen kívül hagyta azokat, akik csendben dolgoztak körülötte.
De egy ötéves kislány, pénz és befolyás nélkül, aki mit sem értett a veszélyből, látta azt, amit a felnőttek figyelmen kívül hagytak.
Azon a délutánon, amikor Noelia és Abril elmentek, Leandro a tükör előtt maradt.
Ezúttal nem látta az üzletembert, aki egy birodalmat örökölt.
Látott egy férfit, akinek még van esélye a változásra.
A nappali asztalán pihent a rajz, amit Abril hónapokkal korábban adott neki.
A hatalmas ház, az apró alak és az ezüsttükör, ami majdnem az egész újságot elfoglalta.
Leandro a kezébe vette.
Alul egy gyermeki kézírással írt mondatot fedezett fel, amelyet korábban soha nem vizsgált meg alaposan:
„A jókat láthatóvá kell tenni.”
Könnyein keresztül mosolygott.
Ezután a rajzot irodája legfontosabb fiókjába tette, Daniel Reyes fényképe mellé, amit Noelia adott neki.
És megértett valamit, amit soha nem fog elfelejteni:
A kastély legbefolyásosabb emberének egy kislányra és apja utolsó ajándékára volt szüksége, hogy megtanítsa neki a különbséget aközött, hogy emberek veszik körül, és aközött, hogy van valaki, akit igazán érdekel az élete.
