Leandro vele koccintott.

Azokra az időkre gondolt, amikor az a férfi megölelte az apja halála után.

Emlékezett a tanácsaira, a születésnapjaira és a délutánokra, amikor megtanult mellette ülve tárgyalni.

Most minden emléke fertőzöttnek tűnt.

És mégis, egy része azt kívánta, bárcsak tévedne.

A szombat gyenge eső kíséretében érkezett.

Leandro délután elhagyta a kúriát, és Requena felé autózott.

Amit Armando nem tudott, az az volt, hogy a Nemzeti Rendőrséget már értesítették a lehetséges támadásról.

A nyomozók engedélyt kaptak a szükséges intézkedések végrehajtására, és előkészítettek egy megfigyelőeszközt.

Noeliát és Abrilt korábban biztonságos szállásra szállították, anélkül, hogy Armando egyik alkalmazottjának is felfedték volna a tartózkodási helyüket.

A lány azt hitte, hogy nyaralni fogják a hétvégét.

Leandro ragaszkodott valamihez Carmen előtt:

– Nem akarom, hogy azt a lányt felhasználják egy vallomás kiharcolására.

Már túl sokat veszített.

23:35-kor Vera megjelent a vidéki házban.

Halkan kopogott az ajtón.

– Nem bírtam elviselni a gondolatot, hogy egyedül töltsd az éjszakát – mondta, amikor Leandro ajtót nyitott.

Beengedte.

Begyújtotta a kandallót, és néhány dokumentumot tett az étkezőasztalra.

„Néhány fontos döntést vizsgáltam felül” – magyarázta.

Vera levette a kabátját.

– Akkor pont időben érkeztem, hogy segítsek.

Odalépett hozzá és megcsókolta.

Leandro nem a szokásos gyengédségével válaszolt.

Egy pillanatra mintha valami mást érzékelt volna.

Aztán zaj hallatszott a szolgálati bejárat felől.

Vera mozdulatlan maradt.

Az ajtó kinyílt, és 3 férfi lépett ki, akiknek az arcát félig eltakarták.

Az egyikük fegyvert hordott.

– Salvatierra úr, jöjjön velünk! – parancsolta.

Leandro lassan felemelte a kezét.

– Vera, mi újság?

Nem válaszolt.

Ennyi elég volt.

Abban a pillanatban a Nemzeti Rendőrség ügynökei avatkoztak be a megfigyelt hozzáférési pontokról.

A betolakodókat megfékezték és letartóztatták, mielőtt megközelíthették volna Leandrot.

Vera kiabálni kezdett, hogy az egész csak félreértés volt.

De a kamerák rögzítették az érkezésüket, a kommunikációjukat és a felbérelt emberek közreműködését.

Armandot röviddel ezután megtalálták egy, az autópálya közelében parkoló autóban.

Miután tudomást szerzett munkatársai letartóztatásáról, megpróbált elmenekülni.

Nem jutott messzire.

Amikor az ügynökök Leandrohoz vezették, az üzletember csendben figyelte.

„Miért?” – kérdezte végül.

Armando a tekintetét fogva tartotta.

– Apád az én segítségemmel építette fel ezt a céget.

Aztán elkezdtél mindent megváltoztatni.

Át akartad tekinteni a számlákat, bezárni a vállalkozásokat, és megszabadulni azoktól az emberektől, akik évtizedekig nálunk dolgoztak.

– És ezért döntöttél úgy, hogy megölsz?

Armando elkapta a tekintetét.

– Sosem értetted, mibe kerül ennek a birodalomnak a fenntartása.

Leandro mély szomorúságot érzett.

– Mindennel együtt, amit becsületesen megkerestél, elengedtelek volna.

Segítettem volna, ha szükséged lett volna rá.

Armando nem válaszolt.

– De te választottad azt a férfit, akitől apám megpróbált megvédeni.

A tisztek elvitték.

Leandro az ajtóban maradt, miközben a járművek zaja eltűnt az esőben.

Túlélte.

De a legfájdalmasabb igazság még váratott magára.

Vasárnap Leandro meglátogatta Noeliát és Abril-t a szálláshelyen, ahol védelem alatt álltak.

A kislány Brunóval a karjában feléje rohant.

– Leandro úr! Eltűnt a tükörben lévő férfi?

– Többé nem jöhetsz be a házba, drágám.

April elmosolyodott, és megmutatta neki a plüssmackóját.

– Bruno is boldog.

Leandro lehajolt.

– Kérdezhetek valamit róla?

A lány bólintott.

– Ki adta neked?

-Apu.

Az indulás előtti este.

Noélia lehunyta a szemét a szavak hallatán.

April megsimogatta a medve egyik mancsát.

– Apa megjavította, mert elromlott.

Azt mondta, soha ne engedjem, hogy bárki kidobja, még akkor sem, ha régi.

Leandro megfigyelte a varratokat.

A bal lábat más cérnával varrták, mint a plüssjáték többi részét.

Váltott egy pillantást Sergióval.

Noelia beleegyezésével megkérte Abriltől, hogy engedélyezze Brunó megvizsgálását, és győződjenek meg róla, hogy nincs benne semmi veszélyes.

– De nem bánthatod – figyelmeztette a lány.

– Rendkívüli gondossággal fogunk bánni vele.

A plüssállatot átadták a nyomozóknak dokumentált felülvizsgálatra.

Miután óvatosan kinyitották a varrást, egy kis műanyag kapszulát találtak a pamut között.

Belül egy USB meghajtó volt.

Noelia sírni kezdett, mielőtt még felfogta volna, mi van odabent.

Azonnal felismerte azt a szabálytalan varrást.

Daniel az előző éjszakájának egy részét April ágya mellett ült, és a medvét javítgatta, amíg a lány aludt.

Ez idő alatt a férje ott hagyta az igazságot, ahol senki sem gondolta volna, hogy keresi.

A lánya karjaiban.

Az emlékirat tartalma megváltoztatta a nyomozás menetét.

Voltak benne könyvelési feljegyzések, banki átutalások, a pénzeszközök átutalására használt cégek nevei, valamint Daniel halála előtt gyűjtött kommunikációs másolatok.

Előkerült egy hangfelvétel is.

A hang Armandoé volt.

Ebben utasításokat adott arra, hogy megakadályozzák Dánielt abban, hogy dokumentumokat adjon át a hatóságoknak.

– Azt akarom, hogy úgy tűnjön, mintha baleset lett volna.

És senki ne kérdezősködjön többé arról a könyvelőről.

Noelia az ügyvédje kíséretében hallgatta meg a felvételt.

Amikor vége lett, a képernyőre meredt.

Két évet vártam, hogy kiderüljön az igazság.

És a lány megtalálása majdnem olyan fájdalmas volt, mint Daniel elvesztése.

De volt valami más is.

Végre elmondhatta Abrilnek, hogy az apja nem hagyta el őket.

Megpróbáltam megvédeni őket.

A dokumentáció lehetővé tette a bírósági nyomozás kiterjesztését.

Újabb csalárd műveleteket és lehetséges felelősségeket azonosítottak az Armando által ellenőrzött vállalatokhoz kapcsolódó eltűnések során.