Kérdéssel köszöntötte:
– Mit mondott a közjegyző?
— Hiányoznak a dokumentumok.
Alejandro szomorúan elmosolyodott.
– Oké, ha ez túl sok neked, akkor felejtsd el. Nem akarlak arra kényszeríteni, hogy bármit is hagyj anyára.
Valeriának be kellett zárkóznia a fürdőszobába, hogy sírhasson.
A férje valaki miatt tervezte a halálát.
Másnap elkezdte áttekinteni azokat az átutalásokat, amelyeket Alejandro az elmúlt években Elenának fizetett.
A mennyiségek óriásiak voltak.
Egy családi barát megerősített valami nyugtalanítót: több átutalás is egybeesett azzal az időszakkal, amikor Ricardo kifizette a lejárt hiteleit.
Valeria meglátogatta az anyósát.
– Elena, tényleg annyi pénzt küld neked Alejandro a kezeléseidért?
A nő megmerevedett.
– Most magyarázatot fogsz követelni tőlem?
– Csak tudni akarom az igazságot.
– Magamra költöttem.
Túl gyorsan válaszolt.
Valéria erősködött.
Elena végül lehajtotta a fejét.
– Nem mindent.
– Mennyit adtál Ricardónak?
A nő sírni kezdett.
Éveken át, valahányszor Ricardo azzal jött, hogy lefoglalhatják a lakását, hogy pénzzel tartozik, vagy hogy fenyegetik, Elena orvosi vizsgálatokat és kezeléseket talált ki, hogy pénzt kérhessen Alejandótól.
A legidősebb fiú azt hitte, hogy gondoskodik az anyjáról.
A valóságban még mindig annak a testvérének az adósságait fizette, akiről megesküdött, hogy soha többé nem vállalja a kisegítő kezességét.
– Az utolsó áthelyezés – kérdezte Valeria. – Az is neki szólt?
Elena, mondok egy számot.
Szinte minden volt.
Ugyanazon a délutánon a klinika ellenőrzése valami rosszabbat is megállapított.
Patricia felhasználója mind Alejandro, mind Pablo Fernández fájljait a szokásos munkaidőn kívül nyitotta meg.
Valériát hányinger fogta el.
Pénz.
Hozzáférés a fájlokhoz.
Egy álbetegség.
És egy jövőbeli örökség.
De egy darab még hiányzott.
A sebész ezután felidézett egy beszélgetést, amely néhány nappal korábban zajlott.
Patricia megkérdezte, hogy ki lesz ügyeletes Alejandro műtétje után, milyen gyógyszereket fog kapni, és milyen szövődmények merülhetnek fel az első néhány órában.
Abban a pillanatban úgy tűnt, hogy ez családi ügy.
Most meg valami másnak tűnt.
A klinika átadta az információkat a hatóságoknak.
Az ügyészség egyik nyomozója beszélt Valeriával, és arra kérte, hogy ne szálljon szembe senkivel.
– Még mindig ismernünk kell a terv teljes terjedelmét.
– Milyen messze? A férjem egészséges.
A férfi komolyan nézett rá.
–Pontosan. Ha csak meg akarták volna ijeszteni, előbb-utóbb felépült volna a műtét után, és mindenre fény derült volna.
Valeriát hideg futotta végig.
-Így…
A kutató nem fejezte be a mondatot.
Nem volt rá szükség.
A hamis művelet talán soha nem is ért véget.
Talán Alejandrónak nem kellett volna hazamennie utána.
És másnap kiderülne, mit terveztek valójában vele tenni.
3. RÉSZ
Alejandro tudta, hogy valami történik, amikor Dr. Salgado megkérte, hogy Valeriával együtt jöjjön a klinikára.
– Mondd el, mit tudsz – követelte a parkolóban.
– Jobban szeretném, ha tőlük hallanád.
-Akkor te tudsz valamit.
Valéria nem válaszolt.
Amikor beléptek az irodába, Alejandro állva maradt.
– Doktor úr, elég volt ebből. Hetekkel ezelőtt azt mondták, hogy rákos vagyok, aztán lemondták a műtétet, és most mindenki úgy tesz, mintha valami rosszabb történt volna. Az igazságot akarom tudni.
Az orvos mély lélegzetet vett.
– Az új kutatások nem erősítik meg a korábbi diagnózist.
Alejandro pislogott.
— Mit jelent ez?
– Nem találtunk rákot.
Nem reagált.
Ránézett az orvosra, majd a sebészre, végül pedig a feleségére.
– Nincs nekem rákos daganatom?
– Nem – felelte Salgado. – És megismételtük a teszteket.
Alejandro lassan leült.
Hetek óta a temetéséről álmodozott. Kiszámolta, mennyi pénzre lesz szüksége a feleségének és a lányának. Vajon megéri-e, hogy Mariana befejezze az egyetemet?
Most valaki azt mondta neki, hogy élhet.
Eltakarta az arcát a kezével.
– Már elbúcsúztam tőled.
Valéria megölelte.
–Meglátogatod Mariana ballagását.
Alejandro egy megtört nevetést hallatott, ami könnyekben végződött.
De az öröm rövid életű volt.
A sebész letette a dokumentumok másolatait az asztalra.
– Van még valami.
Elmagyarázták az eredmények cseréjét és a Patricia fiókjából történő hozzáférést.
Sándor elsápadt.
– Patrícia?
Valeria elővette a banki átutalásokat is.
Mindent el kellett mondania neki Elenáról és Ricardóról.
A férjének néhány másodpercbe telt, mire megértette.
– Nem voltam hajlandó kifizetni az adósságait.
– Ezért kezdett el pénzt kérni anyádtól.
– És anya megkért, hogy csináljam meg.
-Igen.
Alejandro az asztalra nézett.
– És ráadásul még arra is kértelek, hogy hagyd rá a vagyonom felét.
Valéria bólintott.
Azon az estén elmondták Marianának.
– Nem lesz műtét – mondta Alejandro.
A lánya elfehéredett.
– Miért rosszabb?
– Mert nincs rákom.
Mariana mozdulatlanul állt, mielőtt az apjára vetette magát.
Annyit sírt, hogy alig tudott beszélni.
–Megmutattad, hol vannak az összes papírjaid! Elmagyaráztad, mit kell csinálni az autóval! Azt hittem, meghalsz!
Alejandro megölelte.
– Nem fogom már előre megszervezni a temetésemet.
Ezután Elena házához mentek.
Az asszony örömkönnyeket hullatott, amikor megtudta, hogy fia egészséges.
De abbahagyta, amikor Sándor megemlítette a hamisítványt.
– Patricia a klinikán dolgozik – mondta lassan.
— Az ügyészség nyomoz.
– Ő nem tenne ilyet.
– Remélem, igazad van.
Aztán Alejandro a pénzről kérdezett.
Elena bevallotta.
Nem próbálta igazolni az összegeket, de Ricardót igen.
– Ő a fiam.
