– Ha nem tudom befejezni ezt az ügyet, Inés tudni fogja, hogyan kell meghallgatni, mit akar még mondani a halott.

A temetés óta először sírt nyíltan. Az apja nemcsak a tudását hagyta rá. Rábízott egy igazságot, amiről tudta, hogy képes lesz megfejteni.

Barragánt és Gabrielt elítélték. Dolores megtartotta az állását, mert Rodrigo kijelentette, hogy a vallomás azok előtt, akik tönkretehetik az életét, nagyobb bátorságot igényel, mint sok, hatalmas emberek által ünnepelt hőstett.

A tavasz beköszöntével Rodrigo visszanyerte súlyát és erejét. Egyik délután behívta Inést a galériába. Az asztalon Licenciado Aguilar által készített dokumentumok hevertek.

„A nevére kötöttem egy bérleti szerződést, és vettem egy házat Guadalajarában” – magyarázta. „Senki sem veheti el tőle, még én sem.”

– Azt akarod, hogy elmenjek?

– Bárcsak megtehetném. Csak akkor kérhetem meg, hogy maradjon, anélkül, hogy a hálámat láncra verném.

Inés némán nézett rá. Az a férfi szabadságot ajánlott neki, miközben a pozícióját felhasználhatta volna arra, hogy megtartsa.

– Túl hosszú a kérésed, Don Rodrigo.

Mély lélegzetet vett.

– Akkor maradj velem, Inés.

– Igen. De nyitok egy klinikát a mezőgazdasági munkásoknak.

– Már elrendeltem az épület előkészítését.

Májusban házasodtak össze, a kripta feletti kápolnában. A klinikát Eusebio Valdésről nevezték el, és ingyenes ellátást nyújtott azoknak a családoknak, akik soha nem engedhették volna meg maguknak az orvost. Inés megtartotta a házat és a jövedelmet, bár úgy döntött, hogy San Jerónimóban telepszik le.

A könyvtárban őrizte az apjától visszaszerzett jegyzetfüzetet. Az utolsó oldalra felírta az eset konklúzióját: 3 fehér vonal, 1 lezárt üveg, 1 holttest, amely nem volt hajlandó eltitkolni az igazságot, és egy férfi, akit megmentettek, mert egy nő ki merte mondani azt, amit senki sem akart hallani.

Évekkel később, amikor valaki megkérdezte Rodrigót, hogyan élte túl, mosolyogva így válaszolt:

– A feleségem vitatkozott a halállal, és jobb bizonyítékokat is felhozott.

Inés mindig kijavította a mondatot.

– A Halál nem veszítette el a vitát. Csak rossz emberre mutatott.

Aztán becsukta a könyvet, kinyitotta a könyvtár ablakait, és beengedte a fényt a birtokra, amely egykor temetésre várt, de végül egy új életet ünnepelt.