De mivel mindezek után még mindig úgy hitték, hogy joguk van valamit megmagyarázni.
– Nem akarok magyarázatokat.
Letettem a telefont.
Laura kinyitotta a mappáját.
—Továbbá a klinika hivatalosan megerősítette, hogy ezeket a dokumentumokat nem ők állították ki, és úgy döntött, hogy együttműködik az intézményi identitásuk használatával és hamisított pecsétekkel kapcsolatos panasszal kapcsolatban. Ügyfelem bizonyítékokat is bemutatott a lehetséges csalási kísérlettel kapcsolatban.
Karla hátrált egy lépést.
– Nem csináltam semmit.
– Majd a hatóságok döntenek – felelte Laura.
Diego felém fordult.
– Tényleg tönkreteszed a családomat egy házért?
Ez annyira abszurd volt, hogy pár másodpercig nem tudtam, mit válaszoljak.
Aztán egyenesen ránéztem.
– Nem, Diego. Megpróbáltad tönkretenni a házasságodat egy ház miatt.
A lakásom vevője felkelt.
– Minden tiszteletem mellett, elmegyek.
– Tökéletesen értem – válaszoltam.
A többi vásárló is így tett.
Az igazgató becsukta az összes mappát.
– Az ingatlanügynökség minden tevékenységét felfüggeszti, amíg ez tisztázódik. És arra kérem, hogy folytassa személyes ügyeit az irodánkon kívül.
Diego úgy nézett ki, mintha mindjárt felrobbanna.
Amikor kimentünk a folyosóra, utánam szaladt.
– Marianna, várj!
Továbbmentem.
– Mariana!
Megragadta a karomat, de én azonnal kiszabadultam.
-Ne érj hozzám.
– Hadd magyarázzam el.
Megfordultam.
– Melyik rész?
Néma maradt.
–Az a rész, amikor betegséget színleltek? Az, amikor el akartad adni a nagymamámtól rám hagyott ingatlant? Vagy az, amikor a húgod hálószobákat választott, miközben te egy fiatalabb nővel tervezted a helyem?
Elkomorodott az arca.
– Dühös voltam, amikor ezt kimondtam.
– Elég viccesnek tűntél.
– Hülyeség volt tőle.
– Nem, Diego. Hülyeség túlköltekezni egy hitelkártyával. Amit tettél, az csak egy terv volt.
Laura közeledett.
– Marianna, menjünk!
Diego felemelte a hangját.
– Meg fogod bánni!
Megálltam.
-Már megbántam.
Még utoljára ránéztem.
– Ha hittem volna neked.
És elmentem.
A következő hetek sokkal nehezebbek voltak, mint gondoltam.
Egy árulás felfedezése nem jelenti automatikusan azt, hogy megszűnik a szeretet érzése.
Tökéletesen tudtam, hogy ki Diego, és mégis némelyik éjszakán a gyerekkorunk emlékére ébredtem.
Az esküvő.
Utazási.
Vasárnapi vacsorák.
Azok az idők, amikor azt hittem, hogy együtt építünk valamit.
De aztán eszébe jutott az a beszélgetés.
„Ha megvan a ház, akkor kivesszük.”
És minden nosztalgia eltűnt.
Diego mindent megpróbált.
Először bocsánatkérő üzenetek érkeztek.
„Hibáztam.”
Után:
„Anyám nyomást gyakorolt rám.”
Később:
„Karlának támadt az ötlete.”
Amikor látta, hogy ez nem működik, taktikát váltott.
„Az is az én pénzem volt.”
Ez győzött meg végül arról, hogy nincs miért megbánni.
Csak félelem.
Mert a történelmi központban lévő lakás sosem volt az övé.
Ez egy örökség volt.
És soha nem ígértem, hogy elajándékozom.
Csak azért tettem az asztalra, mert azt hittem, egy nő meghalhat.
Teresa is elkezdett hívogatni.
Először nem válaszoltam.
Mígnem egy napon úgy döntöttem, hogy megteszem.
– Lányom, családként kell beszélnünk.
– Már nem vagyunk család.
-Ne mondd ezt.
-Mit akarsz?
Sóhaj.
Ezúttal nem színlelt fájdalmat.
– Diego tévedett, de az ügyvédek bevonása és a panaszok benyújtása túl sok.
– Az orvosi dokumentumok hamisítása is túl soknak tűnt számomra.
– Nem akartunk bántani téged.
– Minden vagyon nélkül akartak hagyni.
– A ház mindenkié lett volna.
– A te nevedben.
Csend.
– Azért volt, hogy megvédje őt.
-Kinek?
Nem válaszolt.
– Tőlem, ki fizette a hamis gyógyszereit?
Terézia letette a telefont.
Utána soha többé nem hívott.
A nyomozás még ennél is szomorúbb dolgot tárt fel.
Az orvosi dokumentációt Karla egyik ismerősének segítségével készítették el, aki egy nyomdában dolgozott.
A klinikához hasonló formátumokat töltöttek le, módosították a logókat és gyártottak bélyegzőket.
Diego kifizette a munka egy részét.
Nem egy rögtönzött ötlet volt.
Mindent megterveztek.
Még üzeneteket is találtak, ahol megvitatták, hogy milyen tüneteket kellene Teresának színlelnie előttem.
„Mondd meg neki holnap, hogy fáj a mellkasod.”
„Ne lássák, hogy gyorsan mész.”
„Ne egyél előtte.”
Abba kellett hagynom az olvasást.
Minden üzenet egy kis megaláztatás volt.
De ez bizonyíték is volt.
Amikor Diego megértette a probléma nagyságát, abbahagyta a felháborodást.
Félni kezdett.
Felbérelt egy ügyvédet.
Karla is ugyanezt tette.
És Teresa végül részben beismerte az érintettségét.
A jogi folyamat sem nem volt azonnali, sem filmszerű.
Voltak nyilatkozatok, írások, tárgyalások és hetekig tartó feszültség.
Az ügyvédem nagyon világosan fogalmazott:
– Ne bosszút állj. Keress védelmet.
Ezt tettem én is.
Az örökölt lakásom érintetlen maradt.
A bérlők békésen befejezték a szerződésüket, majd találtam más bérlőket.
Ami a házastársi lakást illeti, Diego azt már nem adhatta el a beleegyezésem nélkül.
A válás során tárgyaltunk a vagyonunk megosztásáról.
Meg akarta tartani az autót, és eladni a házat.
Elutasítottam.
Jogi és pénzügyi helyzete jelentősen bonyolulttá vált az ügyvédek, a károk helyreállítása és a hamis okmányokkal kapcsolatos probléma miatt felmerült költségek miatt.
Végül elfogadott egy megállapodást.
Megtartottam a közösen vásárolt lakásunkat, a megállapodás szerint kiegyenlítve a felmerülő anyagi különbségeket.
Az autó is nálam maradt a hagyatéki megállapodás részeként.
Cserébe számos polgári és gazdasági vitát rendeztünk olyan módon, ahogyan azt ügyvédeink jogilag megvalósíthatónak tartották, anélkül, hogy beavatkoztunk volna a hatóságok döntésébe a hamisított dokumentumokkal kapcsolatban.
Az irónia brutális volt.
