A legrégebbi dokumentum egy 27 évvel korábban történt lovas balesetről számol be. Gideont eszméletlenül találták egy hegyi forrás közelében. Dr. Esteban Valdés azt írta, hogy a fiúnak súlyos sérülése volt a jobb fülében, és „idegen anyag” került a hallójáratába.

Rosalía folytatta az olvasást.

– Itt azt írják, hogy eltávolítottak valamit.

Gideon bólintott.

Aztán ezt írta: „Apám azt mondta, hogy nem vagyok szálka.”

A papírok között volt egy levél Don Jacinto Roblestől, Gedeón apjától. A tinta szinte teljesen eltűnt róla.

Rosalía halkan olvasta fel:

„Ha bármi történne velem, nézz be a régi fűrészmalom alá. Ne bízz Valdésben.”

Gideon az utolsó mondatra mutatott.

Rosalía ismerte Dr. Valdést. Évekig kezelte a családját. Az apja titokban meglátogatta, valahányszor adósságaik súlyosbodtak.

A kapcsolat rossz érzést keltett benne.

Ugyanazon a napon ellovagoltak az elhagyatott fűrésztelephez, néhány kilométerre a tanyától. Korhadt deszkák között egy padló alatt elásott fémdobozra bukkantak. Benne főkönyvek, fényképek és egy kis üveg volt, amiben egy másik fekete lény volt alkoholban tartósítva.

Rosalía feltartott egy fényképet.

Három férfi pózolt egy bánya bejárata mellett.

Az egyik Jacinto Robles volt.

Egy másik Dr. Valdés volt.

A harmadik Silvestre Acosta volt.

Az apja.

Rosalía érezte, hogy remeg a keze.

-Nem.

Gideon megfigyelte őt.

– Az apám ismerte a tiédet.

Szomorúan bólintott.

A könyvek tartalmazták a Silvestre-nek az évek során kifizetett összegek feljegyzéseit. Jegyzetek voltak az északi forrásról, ásványmintákról és „leleplezési esetekről” is. Gedeón neve mellett egy mondat hányingert keltett Rosalíában:

„Túlélte. Progresszív halláskárosodás. Folytassuk a megfigyelést.”

– Kísérletként használtak téged.

Gideon lehunyta a szemét.

Rosalía lapozott egyet. Ott megtalálta apja kézírását.

„Ha a Roble család megszólal, elzárul az ér. Tartsd őket csendben.”

Minden a helyére került.

Gedeón földje alatt egy értékes ásványi érc húzódott. A területen átfolyó talajvizet ismeretlen parazita élősködők szennyezték. Jacinto felfedezte, hogy a munkások megbetegedtek. Valdés, Silvestre és más befektetők eltitkolták a veszélyt, hogy folytathassák az érc kitermelését.

Jacinto azzal fenyegetőzött, hogy feljelenti.

3 hónappal később egy feltételezett balesetben meghalt.

Gedeon túlélte, de szinte teljesen megsüketült, és olyan fájdalmai voltak, amelyeket Valdés soha nem próbált meg igazán gyógyítani.

Rosalía szégyellte a bűncselekményt, amelyet jóval azelőtt elkövetett, hogy bármit is választhatott volna.

– Apám mindezt tudta.

Gideon ezt írta: „Igen.”

– Akkor miért egyeztél bele, hogy feleségül vegyél?

Gideon mozdulatlanul tartotta a ceruzát.

Végül ezt írta: „Mert apád azt mondta, hogy ha nem fogadod el, átad egy parrali uzsorásnak.”

Rosalía mozdulatlan maradt.

„50 dollárt fizettem, hogy kihozzalak abból a házból. Nem azért, hogy megvegylek.”

Égett a szeme.

Mielőtt válaszolhattak volna, paták kopogását hallották kintről.

Egy lovas várakozott a kerítésnél. Szürke kabátot viselt, és Sylvester üzenetét hozta.

– Apád azt akarja, hogy visszajöjj.

Rosalía szárazon felnevetett.

– Most már emlékszel, hogy a lányod vagyok?

A férfi Gideonra nézett.

– A megállapodás felbontható. Dr. Valdés hajlandó sokkal többet fizetni ezekért a földekért.

Rosalía egyszerre mindent megértett.

Nem mentek utána.

Átmentek a tanyán.

A hírvivő elment, és fenyegetést hagyott maga után:

Valdés tudja, hogy megtalálták a ládát. Holnap eljön érte, ami az övé.

Azon az estén Gideon átadta neki a jegyzetfüzetet.

„Mehetsz. Nem foglak megállítani.”

Rosalía hosszan bámulta. Az a férfi soha nem érintette meg engedély nélkül. Odaadta neki az ágyát. Fizetett azért, hogy megakadályozza az apját abban, hogy egy rosszabb emberhez adja. És most, amikor engedelmességet követelhetett, visszaadta neki a választás hatalmát.

Azt írta:

„Azt akarod, hogy elmenjek?”

Gedeon így válaszolt:

“Nem.”

Rosalía ismét felvette a ceruzát.

„Akkor ne kérj, hogy maradjak, csak azért, mert 50 dollárt fizettél.”

Gideon ránézett.

Rosalía egy utolsó mondatot írt:

„Kérd meg tőlem, mert azt akarod, hogy itt legyek.”

Gideon keze remegett.

Írt:

“Marad.”

Rosalía alig erőltetett egy mosolyt az arcon, amikor hármas lövés dördült a távolban.

Gideon nem hallotta őket.

De látta a lovakat rémülten rohanni a karámban.

És a dombon, a hó alatt fegyveres emberek kezdtek megjelenni.

3. RÉSZ
Hajnalra 7 lovas állt a Robles-ranch előtt. Középen Dr. Esteban Valdés állt, egy ősz hajú, fekete kesztyűs férfi, akinek nyugalma fenyegetőbbnek tűnt, mint bármelyik puska.

Rosalía kiment a verandára, a számlakönyvet a mellkasához szorítva. Gedeón mellette állt, leengedett puskával, de nem célzott.

Valdés tudta, hogy Gedeón alig érti őt, de beszélt.

– Nem harcolni jöttem ide. Azért, hogy visszaszerezzem az ellopott dokumentumokat.

– Nem voltak a házadban – felelte Rosalía. – Egy férfi rejtegette őket, aki meghalt, miután felfedezte, mit műveltél.

Az orvos mosolya eltűnt.

– Az apád is szerepel ezekben a dokumentumokban.

-Tudom.

– Akkor gondold át alaposan, mielőtt tönkreteszed a családod hírnevét.

Rosalía régi fájdalmat érzett, de már nem félelmet.

– A családom neve azon a napon kezdett romlani, amikor apám úgy döntött, hogy a lánya leülhet egy asztalhoz egy adósság mellett.

Valdés a vele lévő férfiakra nézett.

– Add ide a dobozt.

Senki sem mozdult.

Gedeon elővette a jegyzetfüzetet a zsebéből, és írt valamit. Rozália elolvasta.

“Idő.”

Megértette. Előző este, mielőtt megjelentek a lovasok, Gideon az egyik munkását egy mellékúton a városháza felé küldte két levél másolatával és egy főkönyvi oldallal. Ha a fiú odaér, ​​a polgármester és a vidéki rendőrparancsnok eleget tud majd közbelépni.