Megtanította neki a különbséget egy olyan terv között, amely megvédi valakit, és egy olyan terv között, amely megfosztja a szabad választástól.
Mariana továbbra is orvosi vizsgálatokon vett részt. Julián továbbra is félt, amikor Mariana fáradtnak tűnt. De megtanulta, hogy mielőtt közbeavatkozik, kérdezzen rá.
Ő viszont abbahagyta a pénztárca az ajtó mellett tartását, mintha el akarna tűnni anélkül, hogy bárkit is zavarna. Megértette, hogy a szerelem elfogadása nem jelenti azt, hogy eladósodik.
Hónapokkal később létrehoztak egy kis alapot a közeli hozzátartozókkal nem rendelkező szívbetegek számára. Ez nem fedezte a teljes kezelést, de a szállítást, a gyógyszereket és a gyógyulás alatti támogatást igen.
„Maradj”-nak nevezték el, arra a szóra emlékezve, amivel minden elkezdődött.
Julian egyszer hazudott, amikor azt mondta, hogy Mariana férje.
De nem ez a hazugság alapozta meg a történetét.
Azokra az igazságokra épült, amelyeket később kimondtak: a férfi félelmére, a nő szabadságvágyára, a pénzre, amivel nem lehetett szerelmet venni, és a gondoskodásra, aminek nem szabadna irányítássá válnia.
Esküvője reggelén a majdnem meghalt nő szilárdan tartotta a kormányrudat.
És az az ember, akinek mindig tudnia kellett, merre tart, felfedezte, hogy boldogan is tud valakivel együtt haladni anélkül, hogy valaha is elvenné tőle az irányválasztás jogát.
