Karim felbérelt egy független ügyvédet, Inés Barragánt, és elrendelte, hogy a műveletet egy Nabilon kívüli csapat vizsgálja felül.

A következő napokban módosított dokumentumok, fizetési utasítások és közlemények jelentek meg, amelyek megerősítették a tervezett elterelést.

A földterületre környezetvédelmi korlátozások és tulajdonjogi vita volt érvényben, amelyet az eladók eltitkoltak. A fizetéseket még azelőtt felfüggesztették, hogy egyáltalán elmentek volna.

Az aláírásra kitűzött napon Damian egy új tollal érkezett.

Karim nem bontotta ki a szerződést.

Inés letette a kutatási eredményeket az asztalra. Ezután kivetítették a folyosóról készült felvételt.

Nabil abbahagyta a színlelést.

Beismerte, hogy elrejtette a nyakláncot. Azt mondta, belefáradt abba, hogy egy olyan ember árnyékában él, akit 20 évig szolgált.

Karim mély szomorúsággal hallgatta.

– Az, hogy egyszer megmentettél, nem jogosít fel arra, hogy egy másik embert elpusztíts.

A találkozó aláírt megállapodás nélkül ért véget. Az ügyvédek benyújtották a vonatkozó panaszokat és a bizonyítékokat. Damiánnak és Nabilnek felelniük kell tetteikért.

Karim kérte, hogy az Elenával kapcsolatos helyreigazítást minden olyan alkalmazottnak küldjék el, aki tudomást szerzett a vádról.

Aláírt egy nyilatkozatot is, amelyben elismeri, hogy jogtalanul bocsátotta el a nőt.

De amikor visszatért a teraszra, üresen találta a székét.

Sokkal könnyebb volt megspórolni a pénzt, mint megjavítani.

Rashid felvette a kapcsolatot Elenával, és megkérdezte, beleegyezne-e, hogy találkozzon vele. Amal megengedte, hogy meglátogassa; a Karimmal való beszélgetés attól függött, hogy mit érez.

Másnap megérkeztek Pueblába.

Elena a fogadóban volt, amikor meghallotta a nevét.

Amal odafutott hozzá, és átölelte a derekát.

Elena megtörölte a kezét, mielőtt megérintette volna az arcát.

– Nézz csak magadba.

-Most magasabb vagy.

A lány a könnyein keresztül mosolygott.

Karim az ajtóban várt.

Nem vitt magával semmilyen ajándékot.

Elmagyarázta, mit fedezett fel, és helyreigazította a dolgot.

– Igazad volt.

Elena elolvasta a dokumentumot.

– Nem akartam, hogy igazam legyen.

– Azt akartam, hogy ne bűnösnek tekintsen, mielőtt meghallgatott volna.

Karim lehajtotta a fejét.

– Most már tudom.

Teresa üdvözölte őket az otthonában. Ételt tálalt a kislánynak, majd a férfira nézett, aki megríkatta a lányát.

– Nem lehet mindent itt azzal megoldani, hogy bocsánatot kérünk.

– Ezért nem fogom ma megkérni, hogy jöjjön vissza velem – felelte.

A következő hetekben Karim a közelükben maradt, amíg elintézte az ügyeit. Tiszteletben tartotta Elena munkáját, kérdéseket tett fel, mielőtt meglátogatta, és megosztotta vele a javítások állásáról szóló híreket.

Hector személyesen utazott Pueblába, hogy bocsánatot kérjen. Beismerte gyávaságát munkatársainak az étteremben, ahol már korábban is pletykák keringtek.

Elena beleegyezett, hogy meghallgatja.

Nem mondta meg neki, hogy jól van.

Karim megtanulta meghallgatni ezt a különbséget is.

Egyik reggel Teresa éles fájdalmat érzett a mellkasában. Elena felhívta a mentőket, majd Karimot, aki a közelben lakott.

Megérkezett, miközben a mentősökre vártak. Rashid Amallal maradt. Karim elkísérte Elenát a kórházba, és a bizonytalan órákban mellette maradt.

Hajnalban közölték velük, hogy Teresa állapota stabil.

Elena megtalálta Karim kezét a sajátja mellett, és megfogta.

Nem hálából fizettem bármit is.

Megkönnyebbülés volt, hogy nem kellett egyedül megállnia.

A megbékélés lassan jött létre, kórházi látogatások, nehéz beszélgetések és apró, de betartott ígéretek között.

Hónapokkal később, Teresa udvarában Karim megkérte a kezét azzal a spanyol nyelven, amelyet Amallal gyakorolt.

Nem szervezett tömeget, ami válaszadásra kényszerítené.

Ott volt az anyja, Rashid, és a lány.

– Veled akarok életet építeni.

– De úgy kell kiválasztanod őt, hogy semmivel sem tartozol nekem.

Elena hosszan nézte őt.

Aztán elmosolyodott.

– És anyám nincs egyedül.

– Majd együtt döntünk.

Amal két keze közé emelte a nyulat.

– Lehetünk itt mi is egy család?

Elena a mellkasához emelte.

—Itt is.

Hónapokkal később összeházasodtak egy ünnepség keretében, amelyen vakondtúrás, libanoni ételek és mindkét család zenéje is szerepelt. Elena megtartotta a vezetéknevét, a pueblai látogatásait, és a szólás jogát, még akkor is, ha az kellemetlen volt.

Idővel megnyitott egy nyelvi és képzési helyet dolgozó nők számára, amelyet nagymamájának, Salmának szentelt.

Amal továbbra is biztosította a szakmai támogatását. Voltak éjszakák, amikor rémülten ébredt fel, és senki sem követelte tőle, hogy jól legyen.

Egyik ilyen éjszakán Elenát az ajtóban találta, az apját pedig mögötte.

– Énekelsz nekem?

Elena bólintott.

Karim leült melléjük.

Miközben a dal betöltötte a szobát, Amal a nyulat a három közé helyezte, és becsukta a szemét.

Ezúttal, amikor hívta, senki sem várt rá.