Az oltárnál mondta le az esküvőt, mert azt hitte, senki vagyok… Fogalma sem volt, hogy én vagyok az a sikerszerző, aki után a családja kétségbeesetten fut.

– Mondd, hogy szerinted nem volt igazam.

– Nem. Arra gondolok, hogy öt évig hittem abban, hogy szereti azt a nőt, akit senki sem ismert.

Rezgett a telefonja.

Elisától jött az üzenet:

„A Ledesma Kiadó gálája két óra múlva kezdődik. Octavio nyilvánosan bejelenti, hogy szándékában áll Alma Córdovát kiűzni az árnyékból. Maradhatsz itt, és hagyhatod, hogy elmesélje a történetedet, vagy elmesélheted magad is.”

Mariana a gyűrött menyasszonyi ruhára nézett.

Aztán felállt.

– Segíts megváltoznom.

2. RÉSZ

A Ledesma Kiadó évfordulós gáláját még aznap este tartották egy guadalajarai belvárosi szállodában. Újságírók, írók, befektetők és az eseményt online közvetítő kamerák is jelen voltak.

Mariana egy egyszerű fekete ruhában érkezett. Még mindig a karkötőt viselte, amit az esküvőjére választott.

Elisa a bejáratnál várta.

– Nem kell megtenned, ha nem állsz készen.

–Soha nem leszek kész. De nem akarom, hogy a félelem döntsön helyettem.

Bent a teremben Octavio híres írókkal beszélgetett. Elégedettnek tűnt, mintha az órákkal korábban meghiúsult esküvő csupán egy kínos formalitás lett volna.

Miklós nem volt ott.

Az ünnepség 9 órakor kezdődött. Octavio színpadra lépett, és beszélt családja presztízséről, az iparág jövőjéről és kiadója azon képességéről, hogy felfedezze a nagy tehetségeket.

Aztán Alma Cordovát említette.

„Több mint egy éve próbálunk párbeszédet folytatni ezzel a szerzővel” – jelentette be. „De a tehetség nem mentség az udvariatlanságra. Nem lehet karriert építeni álnév mögé bújva és minden találkozót visszautasítva.”

Mariana összeszorította az ujjait.

Octavio folytatta:

– Előbb vagy utóbb mindenkinek el kell döntenie, hogy valóban az irodalmi világhoz akar-e tartozni. A Ledesma Kiadó lesz az a kiadó, amely végre kihozza Alma Córdovát a rejtekhelyéről.

Elisa fogott egy mikrofont, mielőtt befejezte volna.

– Tulajdonképpen, Octavio, azt hiszem, eljött az ideje, hogy megoldjuk a keresésedet.

A vendégek megfordultak.

„Hat éve képviselem Alma Córdovát” – folytatta Elisa. „És miután hallottam, amit az előbb mondott, úgy gondolom, hogy helyénvaló, hogy ez a terem találkozzon azzal a nővel, akinek az aláírását oly régóta kutatják.”

Elisa kinyújtotta a kezét Mariana felé.

Fellépett a színpadra. Az újságírók felemelték a telefonjukat. Octavio ingerülten figyelte, azt hitte, hogy csak a fia visszautasított barátnője.

– Mariana Valdés vagyok – jelentette be Elisa. – Az Ablak nélküli ház és A tél hangjai című könyvek szerzője, melyeket Alma Córdova álnéven adott ki.

Néhány másodpercig senki sem reagált.

Aztán elkezdődött a mormogás.

Octavio állt a dobogón.

– Ez lehetetlen.

A könyvborítók jelentek meg a képernyőn, majd Mariana fényképe, amint Elisa és Clara előtt írja alá az első szerződést.

– Nem az – felelte Mariana.

– A fiam ma reggel feleségül akart venni.

– Igen. De lemondta az esküvőt, mert szerinte nem volt olyan nevem, ami méltó lett volna arra, hogy bekerüljek a családjába.

Mariana a kamerákba nézett.

– Kiderült, hogy az én nevem volt az, amit már egy éve próbáltál megvenni.

Octavio arca megváltozott. Először hitetlenkedést érzett; aztán szégyent, végül félelmet, amikor rájött, hogy hányan vették fel a beszélgetést.

A hír még a gála vége előtt napvilágra került.

„Mexikó legrejtélyesebb írónőjét az oltár előtt hagyta a család, akik ki akarták adni a regényeit.”

Nicolás tizenegyszer hívott aznap este. Mariana nem vette fel.

Három nappal később megjelent a lakása előtt. Fáradtnak tűnt, és a kezében tartotta a gyűrűt, amit a ranchon hagyott.

– Tudom, hogy nem érdemlem meg, hogy itt legyek.

– Szóval, miért jöttél?

–Mert életem legnagyobb hibáját követtem el. Hagytam, hogy apám döntsön helyettem.

–Visszajöttél volna, ha még mindig csak könyvárus lennék?

Miklós kinyitotta a száját, de nem válaszolt azonnal.

Mariana úgy érezte, hogy ez a csend egy második lemondott szertartás.

– Most már nincs akadály – mondta végül. – Apámat hiteltelenné tették. Összeházasodhatunk. El tudom intézni.

– Pontosan ez a probléma.

-Melyik?

„Most akarsz engem választani, amikor a világ úgy döntött, hogy érek valamit? Szükségem volt rá, hogy engem válassz, amikor ez a pozíciódba, az örökségedbe és apád elismerésébe került.”

Miklós térdre esett.

-Szeretlek.

– Tudom. De a szerelmednek van egy feltétele: egy másik személynek is jóvá kell hagynia az értékemet.

Mariana nem fogadta el a gyűrűt.

Mielőtt elment, Nicholas egy borítékot hagyott az asztalon.

– Ne nyisd ki, amíg biztos nem vagy benne, hogy nem akarsz visszajönni hozzám.

Amikor Mariana egyedül volt, órákig bámulta a borítékot.

Végül kinyitotta.

Nem volt benne szerelmeslevél.

Voltak dokumentumok, amelyek bizonyították, hogy Octavio Nicolás aláírását használta fel arra, hogy titokban bejegyeztesse az “Alma Córdova” névhez fűződő jogokat.

3. RÉSZ

Mariana azonnal felhívta Elistát.

A dokumentumokból kiderült, hogy Octavio el akarta sajátítani az álnevet, ha sikerül rávennie a szerzőt az aláírására. Létrehozott egy céget a termékek, adaptációk és jövőbeli kiadványok ellenőrzésére anélkül, hogy erről tájékoztatta volna Alma Córdovát.

Nicolás a gála után fedezte fel a tervet. Átadta a bizonyítékokat Marianának, és lemondott a családi kiadónál.

„Miért nem mondtad el nekem személyesen?” – kérdezte Elisa.

– Mert tudta, hogy összetéveszthetek egy igaz cselekedetet a megbocsátás okával.

Mariana jelentette a bejegyzési kísérletet. Octavio elvesztette a kiadó elnöki posztját, miután több igazgatósági tag is felfedezte a fiatal szerzők ellen hozott hasonló döntéseket.