Doña Jacinta viszont továbbra sem érezte jól magát Beatriz függetlenségével kapcsolatban.

„Egy feleségnek nem szabadna pénzt kérnie a férje ügyfeleitől” – mondta egy családi étkezés során.

– Nem az én ügyfeleim, amikor javításra jönnek hozzá – felelte Mateo.

– Korábban minden a családon belül maradt.

Beatriz letette a kanalat.

– A munkám lehet a család része anélkül, hogy megszűnne az enyém lenni.

Jacinta szárazon felnevetett.

– Ezt mondják a nők, amíg baj nem adódik, és a férjük vezetékneve nem menti meg őket.

Matthew nem erőszakból, hanem hogy véget vessen a megaláztatásnak, tenyerével az asztalra csapott.

– Soha többé ne beszélj így vele.

Beatriz most látta először, hogy Jacinta hallgat a fia előtt. És most értette meg először, hogy ha bármi baj történne az udvaron, biztosan ott lennének az emberek, akik igyekeznének bebizonyítani az idős asszony igazát.

A probléma 9 nappal később jelentkezett.

Durán zsákjai teli érkeztek vissza a mérlegelésre. Az udvar zsúfolásig tele volt. Az egyik mezőgazdasági munkás felemelt egy zsákot, amelyre a tenyésztő neve volt írva, és ahogy megfordította, az anyag a rombusz alakú folt mellett engedett.

A zsák hirtelen szétnyílt.

A gyapjú a piszkos padlóra hullott. A férfiak hátraléptek. Durán káromkodott, és követelte, hogy állítsák le a mérlegelést, amíg kimentik, amit meg lehet tisztítani.

Aztán egy munkás felemelte a címkét.

– Azt írja itt, hogy Beatriz asszony jóváhagyta.

Az udvar elcsendesedett.

Horacio Baeza egy másik producerrel folytatott hivatalos ügyben volt ott. Nem mosolygott. Csak elég hangosan beszélt.

– Ha van címkéje, akkor gondolom, az az ő ítéletük volt.

Doña Jacinta, aki épp étellel érkezett Mateónak, meghallotta a mondatot.

– Figyelmeztettelek – motyogta.

Beatriz sápadtan fordult felé.

Mateo elvette a zsákot, és először a címkére nézett, majd a feleségére.

– Jóváhagytad ezt a kirúgást?

A kérdés jobban fájt neki, mint Baeza vádja.

-Nem.

– Biztos vagy benne?

Beatriz a tekintetét állva állta.

-Igen.

Jácinta keresztbe fonta a karját.

– Ott van a márkájuk. Mit akarnak még kivizsgálni?

Mateo az anyjához fordult.

– Az, hogy a márkája ott van, nem jelenti azt, hogy ő tette oda.

Baeza nyugodtan közbelépett.

– Vagy ez azt jelenti, hogy most már nem akar emlékezni rá?

Beatriz vett egy mély lélegzetet. Nem vitatkozott. Letérdelt a szakadt zsák mellé, és elkezdte vizsgálgatni az anyagot. Megtapogatta a foltot, követte a régi varrást, és bedugta a kezét a redőbe.

Megálltak az ujjai.

Megfordította a zsákot.

Ott volt, homályosan, de láthatóan, a szén X.

– Ezt utasítottam vissza.

Odaszaladt a könyvéhez. Pontosan ezt a bejegyzést találta: „Durán, gyémánttalp, elutasítva.”

Don Isaac fogta a könyvet, összehasonlította a foltot és az X-et.

–Aztán valaki elővett egy elutasított zsákot, és ráragasztotta a saját címkéjét.

– Ezt még nem tudjuk – mondta Baeza. – Később lehet könyvet írni.

Mateo nem válaszolt. Egyenesen a rakománynaplókhoz ment.

Megszámolta, hogy Durán hány zsákot szállított le, hányat hagytak jóvá, hányat kellett pótolni, és hányat szállítottak el. Az összeg helyes volt.

Újra a szétszakadt zsákra nézett.

– Ha ez elment, egy jónak maradnia kellett.

Pedro Nájera elment a hátsó raktárba. Kevesebb mint 10 perc alatt tért vissza egy összehajtogatott és tiszta zsákkal, azzal a pótzsákkal, amelynek Duránnal kellett volna utaznia.

A törött mellé hagyták.

Már nem úgy nézett ki, mint egy varráshiba.

Úgy tűnt, mintha pótlás lenne.

Mateo összegyűjtötte azokat, akik aznap a terhet cipelték. Nestor is köztük volt. Először azt állította, hogy semmire sem emlékszik, de Pedro megemlítette, hogy hozzáfért a raktárhoz. Aztán egy másik munkás felidézte, hogy látta Baezát beszélgetni Nestorral a raktár mögött.

– Ez semmit sem bizonyít – mondta Mateo.

Baeza alig mosolygott.

– Végre valami értelmes.

Nestor izzadni kezdett.

Beatriz vádló nélkül figyelte. Mateo elé tette a jó zsákot, a szakadt zsákot és a fuvarlevelet.

– Nem kell megmondanod, kit szeretsz. Csak azt mondd el, hogy ez hogyan ment el, és az miért maradt.

Nestor Baezára nézett.

Baeza abbahagyta a mosolygást.

– Fiam, gondold meg jól, mielőtt hazudsz.

Nestor nagyot nyelt.

– Nem az én ötletem volt.

Senki sem mozdult.

– Don Horacio fizetett nekem, hogy megváltoztassam. Azt mondta, ha csak egyetlen hibát sem követ el, mindenki elveszíti a bizalmát benne és Don Mateo üzletében.

3. RÉSZ
A vallomás nagyobb erővel hullott az udvarra, mint a széttört zsák.

Horacio Baeza reagált először.

– A fiú próbálja megmenteni magát.

Nestor lehajtotta a fejét, de nem hátrált meg.

–Adott nekem 12 pesót a raktár mögött. Azt mondta, hogy vegyem el a gyémántos foltosat, hagyjam ott a cserepéldányt, és használjak egy Doña Beatriz címkét.

„Van rá bizonyítékod?” – kérdezte Baeza.

– Nem adott nekem nyugtát a csalásról.

Néhány mezőgazdasági munkás idegesen felnevetett. Mateo nem. Beatriz sem.

Don Isaac Durán felemelte a kezét.

„Nem kell pusztán a fiú szava alapján döntenem. Az elutasított zsákmányon egy X van. Doña Beatriz könyve szerint elutasították. A csere ott jelent meg, ahol nem kellett volna. A könyvelés szerint az egyiket egy másik váltotta fel. És vannak olyanok, akik látták Baezát Néstorral beszélgetni aznap.”