1. RÉSZ

– Mivel többet keresek, mint te, mától te irányítod a házat. És ha nem tetszik, mindig találok egy másik nőt, aki tudja, hogyan kell gondoskodni a férjéről.

Mariana mozdulatlanul állt a konyha közepén, a táskája még mindig a vállán lógott.

Épp most tért vissza a munkából, miután majdnem tíz órát töltött egy querétarói logisztikai irodában. Fájt a lába, éhes volt, és csak zuhanyozni, enni valamit és aludni vágyott.

De Raúl, a négyéves férje, az asztalnál ült egy csésze kávéval, és olyan komoly arckifejezéssel, mintha üzleti döntést jelentene be.

„Elnézést?” – kérdezte a lány.

– Hallottad. Majdnem kétszer annyit keresek. Nincs értelme söpörnöm, mosogatnom vagy ruhákat hajtogatnom. Te vagy a ház asszonya.

Mariana röviden felnevetett, meggyőződve arról, hogy a férfi viccel.

Nem voltam.

Addig a hétig elég normálisan megosztották a házimunkát. A nő gyakrabban főzött; a férfi mosogatott. Szombatonként együtt takarítottak. Ha az egyikük késett, a másik vacsorát készített.

– Mindketten dolgozunk – felelte Mariana. – Csak azért, mert te többet keresel, még nem jelenti azt, hogy én is kipihent leszek.

Raúl keresztbe fonta a karját.

– Mauricio azt mondja, hogy Paola tökéletesen megérti őt. Megérkezik, és meleg étel van, tiszta ruhák, a ház makulátlan… Paola tudja, hol a helye.

Mauricio Raúl kollégája volt, és egyike volt azoknak a férfiaknak, akik minden baráti étkezést versenyzéssel töltöttek el, hogy kinek jobb a fizetése, kinek jobb az autója, vagy kinek van nagyobb tekintélye a házasságában.

– Paola nem dolgozik otthonon kívül – felelte Mariana.

– Az nem számít. A lényeg a hozzáállás. Mauricio szerint egy nő, aki tiszteli a férjét, nem azt számolja, hogy ki mosogatott többet.

Mariana érezte, hogy valami megkeményedik a mellkasában.

–Akkor talán feleségül kellene venned Mauriciót, mert mostanában jobban hallgatsz rá, mint rám.

Raúl gyengéden megkopogtatta az ujjaival az asztalt.

– Ne csinálj belőle nagy ügyet. Csak elmondom, hogyan kellene működnie a dolgoknak.

Aztán a tűzhelyre mutatott.

– Egyébként még nem vacsoráztam. Megmelegítenéd nekem a tegnapi ételt? És öntenél nekem még egy kávét.

Mariana néhány másodpercig figyelte.

Aztán letette a táskáját, odament a hűtőszekrényhez, fogott magának egy üveg vizet, és bement a hálószobába.

– Mariana! – kiáltotta Raúl. – És a vacsorám?

Válasz nélkül becsukta az ajtót.

Másnap reggel ő sem készített reggelit.

Raúl megjelent a konyhában, és az üres asztalt nézte.

– Nem csináltál tojást?

– Korán kezdek.

– És mit fogok enni?

Mariana felnézett a mobiljáról.

–Te vagy a családfenntartó és fej. Biztos vagyok benne, hogy tudsz reggelit készíteni.

Raúl elvörösödött.

– Csak így tovább, és aztán ne lepődj meg, ha megtalálom az utódod.

Ez a mondat végül meggyőzte.

Szünetében felhívta Paolát.

–Kérdeznem kell valami furcsát – mondta Mariana. –Igaz, hogy mindent te csinálsz a ház körül, mert Mauricio eltartja a családot?

A másik oldalon néhány másodpercnyi csend támadt.

Aztán Paola hangosan felnevetett.

Mauricio ezt mondta?

– Raúl szerint te vagy az a fajta feleség, akit követnie kellene.

Paola ismét nevetett.

– Mariana, egy takarítónő hetente háromszor jön. A ruháinkat a mosodába küldjük, és talán kéthetente egyszer főzök. Az esetek felében egy alkalmazáson keresztül rendelünk ételt.

Mariana megszorította a telefont.

– Szóval, ez a dolog, hogy engedelmeskedsz Mauriciónak…?

–Ez csak egy színjáték a barátai kedvéért. Imádja a kemény fickót játszani, amikor együtt vannak.

Azon az estén Mariana megvárta, míg Raúl ismét elismételte, hogy „főleg a fizetésének” köszönhetően élnek.

Aztán elmosolyodott.

– Tökéletes. Csináljunk egy próbát. Egy hónapig mindenki a saját pénzéből fog élni.

Raúl felvonta a szemöldökét.

– Ezt akarod csinálni?

– Igen. Mindenki fizeti a saját személyes költségeit. És a közös költségeket is világosan felosztják. Így látni fogjuk, hogy ki függ igazán kitől.

Raúl hangosan felnevetett.

– Elfogadom. Két hét múlva pénzt fogsz kérni tőlem.

– Mi van, ha te vagy az, aki nem tud megélni?

Arrogánsan mosolygott.

– Ez nem fog megtörténni.

–Akkor fogadj valamire.

Raúl beleegyezett: ha Mariana veszít, hetente kétszer annyi húst süt meg, amennyit csak akar. Ha Raúl veszít, visszatérnek a házimunka megosztozásához, és hónapokig személyesen takarítja a fürdőszobát.

Kezet fogtak.

Raúl úgy nézett rá, mintha már győzött volna.

Amit nem tudott, az az volt, hogy Mariana minden egyes fillérről tudott, ami elhagyta a házat.

És amikor aznap este elvégezte a számítást, felfedezett valamit, amire még ő sem számított.

Nem hittem el, mi fog történni…

2. RÉSZ

Az első néhány napban Raúl elviselhetetlen mosollyal járkált a házban.

Félretett egy összeget benzinre, élelmiszerre és személyes kiadásokra, meggyőzve arról, hogy még marad pénze.

„Figyelj és tanulj” – mondta Marianának. „Csak tudni kell, hogyan kell irányítani.”

Nem vitatkozott.

Minden reggel valami egyszerűt készítettem a megbeszélt mennyiségű ételből. Tojást, babot, tortillát, szezonális zöldségeket. Semmi drága kávét, amit Raúl szokott venni, semmi szalonnát, semmi húst, semmi import italt.

Az első szombaton kinyitotta a szekrényt.

– És a kávém?

–Vége van.

– Vegyél egy másikat.

—A pénz, amit az ételedre félreteszel, már nem elég arra a márkára.

Raúl úgy nézett rá, mintha egy másik nyelven beszélne.