– Ez is hit.
Jacinto elmosolyodott.
–Régen azt hittem, a hit a csodára való várakozást jelenti. Most már tudom, hogy arról szól, hogy akkor is folytassuk a vetést, amikor még nem jelentek meg a felhők.
Dolores kijött a házból, és vacsorára hívta. Jacinto letörölte a kezéről a koszt, és a családja felé indult.
Elvették a jószágát, a szabadságát és a földjét. Saját vérével próbálták elpusztítani a nevét.
De nem vették el tőle azt az egy dolgot, amiről nem volt hajlandó lemondani: azt a fajta embert, akivé válni szeretett volna.
És ennek köszönhetően, amikor végre visszaszerezte a földjét, nem csak egy dokumentummal a kezében tért vissza.
Visszatért újraegyesült családjához, egy beszélgetni hajlandó városhoz, és egy testvérhez, aki megtanulta, hogy a megbocsátás nem törli el az adósságot, hanem lehetőséget adhat a bűnös félnek, hogy elkezdje visszafizetni azt.
A jaliscoi ég alatt újra kikelt a kukorica.
És mellette a Serrano család is megerősödött, nem azért, mert soha nem törtek össze, hanem azért, mert miután szinte mindent elvesztettek, úgy döntöttek, hogy felkelnek anélkül, hogy gyűlöletet hintenének a visszaszerzett földön.
