Miközben Rodrigo utazott, én tanultam, értekezleteken vettem részt, és szakemberek segítségével megtanultam kezelni a vagyonomat. Julián intézte a csoport napi működését. Én voltam az igazgatótanács elnöke, és áttekintettem a befektetéseket.

Otthon még mindig ő volt az a nő, akit Rodrigo jégért küldött, amikor megérkeztek a barátai.

Voltak délutánok, amikor milliós költségvetéseket hagytam jóvá a váróteremben, ahol Beatrizt kísértem az orvoshoz. Utána visszatértem a főzéshez, mert a férjem ragaszkodott hozzá, hogy a segítség felbérlése felesleges kiadás.

Az ellentmondás kezdett normálisnak tűnni számomra.

Amíg meg nem szűnt így lenni.

Amikor a cége először került a pénzhitel-keretbe, felvettem neki egy személyi kölcsönt. Rodrigo anélkül fogadta el, hogy túl sok kérdést tett volna fel.

A következő válság még nagyobb volt.

Egy encinói befektetési társaság kölcsönt nyújtott neki, egyértelmű feltételekkel, Rodrigo részvényeivel fedezetként. A szerződést tanácsadói jelenlétében írta alá. Tudta, ki a hitelező; soha nem fáradozott azzal, hogy kiderítse, ki irányítja a céget.

A kamat egy részét hónapokig a saját pénzemből fizettem.

Azt hittem, időt nyerek neki a felépülésre.

A valóságban megakadályozta, hogy szembenézzen döntései következményeivel.

Amikor beadta a válókeresetet, abbahagytam a további mentőcsomagok ígérgetését. A csapatom hivatalosan figyelmeztetett a szerződésszegésekre, mielőtt aláírtuk volna a megállapodást.

Semmilyen titkos záradék nem büntethette volna meg azért, mert elhagyott.

Az adósságai már jóval az aláírás előtt is fennálltak.

Ami azon a napon véget ért, az az volt, hogy továbbra is támogatni akartam őket.

Azon az estén a könyvvizsgálói jelentés kifejtette, amit az összesített adatok nem mutattak ki: állítólagos tanácsadási szolgáltatásokat, duplikált számlákat és Vanessához kapcsolódó cégnek utalásokat.

A kifizetések magukban foglalták az utazásokat, ékszereket és a lakás felújítását, ahol megszálltak.

A hiányzó pénz egy része a munkások megtakarítási alapjának felelt meg.

Többször is elolvastam ugyanazt az oldalt.

Az alkalmazottakra gondoltam, akik elfogadják a késéseket, mert Rodrigo a közös áldozatokról beszélt nekik.

Magamra gondoltam, ahogy a kiadásokat számolgatom, hogy ki tudja fizetni a béreket.

23:00-kor felhívtam Patriciát.

—Azt is szeretném, ha minden átutalásomat felülvizsgálnák.

– Mindennek világosnak kell lennie.

– Úgy lesz – felelte.

– De fel kell készülnöd arra, hogy megpróbál majd hibáztatni.

Nem lepett meg.

Már megtette ezt a hiányzásaival, a rosszkedvével, sőt még a hűtlenségével is.

Rodrigo szerint, ha érdekesebb lettem volna, nem kellett volna társaságot keresnie.

Nem sokat aludtam.

Másnap reggel felvettem egy sötétkék öltönyt, amit más tanácsüléseken is viseltem. Nem vettem új ruhákat, és nem gyakoroltam a mosolygást a tükör előtt.

A nehezebb rész nem tűnt túl erősnek.

A nehéz az volt, hogy bemenjek és a tekintetét állva tartsam.

Előbb érkeztem az Encino irodájába, mint ő. Julián várt rám Patriciával és az ellenőrzésért felelős személlyel.

Előkészítettek egy alternatívát a vállalat működésének fenntartására, a munkahelyek védelmére és a hitelezőkkel való tárgyalásra.

Az utasításom egyszerű volt:

– Az első dolog, hogy akik már dolgoztak, azokat fizetéssel kell ellátni.

Rodrigo Vanessa kíséretében érkezett. Beatriz is velük tartott, meggyőződéseként, hogy ünnepségen vesz részt.

A szomszédos irodából hallottam a hangját a folyosón.

-Akkor elmegyünk rendesen enni.

Julian üdvözölte őket. Megvártam, amíg elmagyarázza nekik a megállapításokat.

Rodrigo biztonsága csak néhány percig tartott.

– Ezek a számok nem teljesek.

– A feleségem intézte a kifizetéseket.

– A volt felesége bizonyítékot szolgáltatott a hozzájárulásairól – válaszolta Julian.

– A felülvizsgált mozgásokat a vezetősége engedélyezte.

Csattanás hallatszott az asztalon.

– Nos, hívd fel!

Egy régi késztetést éreztem: odarohannom, lenyugtatni, megoldani a problémát, mielőtt még jobban dühbe gurul.

Mozdulatlanul maradtam, amíg meg nem történt.

Julianus folytatta:

– A tervezett beruházás ilyen feltételek mellett nem valósul meg.

—Az igazgatótanács átszervezést és a vezetőségből való távozását követeli.

– Beszélni akarok azzal, aki itt a felelős – követelte Rodrigo.

Patrícia nyitott ajtót.

A mappámmal a kezemben beléptem.

Vanessa volt az első, aki meglátott. Beatriz abbahagyta a táskájában cipelt ventilátor mozgatását.

Rodrigo összevonta a szemöldökét.

– Mit csinálsz itt?

Odamentem az asztalfőhöz.

Julian arrébb tolta a széket.

– Ő Renata Salcedo, a Grupo Encino igazgatótanácsának elnöke és többségi részvényese.

Amióta találkoztam vele, Rodrigo most először nem talált egyetlen szót sem, amivel kicsinek éreztethetném magam.

3. rész

Először is Patriciára nézett, mintha arra várt volna, hogy valaki elmagyarázza neki a viccet.

Aztán visszafordult felém.

– Nem lehetsz a tulajdonos.

Ott hagytam a mappát az asztalon.

– Már azelőtt is az voltam, hogy hitelt igényeltél volna.

Beatriz visszanyerte a hangját.

– És hagytad, hogy becsapva éljünk?

Ez a kérdés majdnem megnevettetett.

Évekig kérdezősködtek, hogy mennyit érek.

– A hallgatásom miatt soha semmiben sem szenvedtek hiányt.

– Igen, tiszteletlenül bánt velem.

Rodrigo felállt és megkerülte az asztalt.

Az arckifejezése olyan gyorsan megváltozott, hogy inkább szomorúságot, mint megkönnyebbülést éreztem tőle.

– Renata, szerelmem, ezt otthon meg tudjuk oldani.

Patricia mellettem állt.

Nem volt szükséges közbeavatkoznia.

– Az otthonunk már régen megszűnt létezni számomra.

– A cég miatt vagyunk itt.

Rodrigo lehalkította a hangját.

– Mindent el fogsz pusztítani rosszindulatból?

Megnyitottam a jelentést a megjelölt oldalon.

—Magyarázza el az alkalmazottainak, miért hiányoznak a megtakarításaik.

Vanessa levette a kezét a férfi karjáról.