A könyvvizsgáló eléjük tette a számlákat és az átutalási bizonylatokat. Nem hangzottak el diadalmas kiáltások vagy azonnali vallomások. Rodrigo tagadott egyes tranzakciókat, másokat igazolt, végül pedig beszélni kért az ügyvédjével.

Megengedték neki, hogy ezt megtegye.

Azt is közölték vele, hogy a megállapításokat átadják a hatóságoknak, és hogy az esetleges felelősséget ki kell vizsgálni.

Nem tudtam ítélkezni arról a székről.

Igen, megtagadhatnám egy újabb hazugság finanszírozását.

Az átszervezési javaslat magában foglalta a felesleges eszközök eladását, felügyelt tőke bevonását és a vezetőség leváltását. A többi partnert már tájékoztatták a szabálytalanságokról, és támogatták a gyűlés döntését a kilépésükről.

Ha Rodrigo tiltakozna, a hitelezők a szerződéseikben foglalt csatornákon keresztül folytatnák az eljárást.

Semmilyen kiút nem adta volna vissza neki az eltékozolt irányítást.

Vanessa sírva fakadt, amikor a könyvvizsgáló rámutatott a hozzá köthető cég által kapott kifizetésekre.

– Azt mondta nekem, hogy felhatalmazása van rá.

Rodrigo felé fordult.

– Te szoktad küldeni a számlákat.

Hallottam, ahogy vádolják egymást, és eszembe jutott, hogyan mosolyogtak, miközben aláírtam a megállapodást.

Már nem éreztem szükségét, hogy minden sértést viszonozzak.

Be akartam fejezni a találkozót.

Beatriz megfogta az ingem ujját, mielőtt felálltam.

– Lányom, gondolj rám!

Ránéztem a kezére. Egész éjszakákon át fogtam, hogy ne féljen.

– Sokat gondoltam rád.

– Tegnap átnézte a táskámat.

Lesütötte a szemét.

Végül.

A ház, ahol lakott, a céghez tartozott, és el kellett adnia. Elmagyaráztam neki, hogy ésszerű idő áll rendelkezésemre a költözésének megszervezésére. Nem fogom hajléktalanná tenni, és nem is fogom fenntartani a luxuscikkeket.

– Nem én vagyok a hibás a fiam üzleti ügyeiért – motyogta.

– Az üzleti vállalkozásaiból talán nem.

– Hogy bánt velem, igen.

Elengedett engem.

Rodrigo megpróbált odamenni hozzánk, amikor elmentünk, de Patricia azt mondta neki, hogy minden kommunikációnak az ügyvédeken keresztül kell történnie.

Hallottam a nevem magam mögött.

Továbbmentem.

Elkezdtem sírni a liftben.

Julián úgy tett, mintha a telefonját nézegetné, miközben Patricia egy zsebkendőt nyújtott felém. Megköszöntem nekik ezt az apró gesztust: senki sem kért, hogy legyek még néhány percig erős.

A következő hónapok kimerítőek voltak.

Voltak felülvizsgálatok, nyilatkozatok és megbeszélések, amelyek késő éjszakáig tartottak. Saját hozzájárulásaimat dokumentálták. A nyomozás különbséget tett a jogos kölcsönök és a Rodrigo által eltitkolt tranzakciók között.

A válást véglegesítették. Ezt követően folytatódott a büntetőeljárás.

Rodrigót végül elítélték a bizonyított csalás miatt. Vanessának felelnie kellett a részvételéért, és vissza kellett fizetnie a pénzt. Beatriz egy kisebb lakásba költözött a nővére közelében.

Nem ünnepeltem a sorsukat.

Megünnepeltem azt a napot, amikor a cég kifizette a kieső fizetéseket, és elkezdtem feltölteni a megtakarítási alapot.

Doña Lidia talált rám a parkolóban.

– A férjemnek már megvan a gyógyszere.

Mielőtt válaszolhattam volna, megölelt.

Az az ölelés többet tett nekem, mint ahogy elvesztette a helyét.

Az átszervezés megőrizte a műhelyt és a munkahelyek nagy részét. Eladták a vezetői autókat, egy nyaralót és más olyan vagyontárgyakat, amelyek évekig a jólét képét sugallták.

Saját erőforrásaimat felhasználva elindítottam egy programot a környékbeli könyvtárak felújítására.

Az elsőt anyámról nevezték el.

A megnyitón egy gyerek megkérdezte tőlem, mennyibe kerül egy könyv hazavitele. Amikor elmagyaráztam neki, hogy kölcsönkérheti, úgy szorította a mellkasához, mintha valami lehetetlent kapott volna.

Azon a délutánon találkoztam Tomással, az épület felújításáért felelős építésszel.

Lassan alakult a kapcsolatunk. A kezdetektől fogva tudta, mivel foglalkozom, mennyit dolgozom, és miért van szükségem néha egyedüllétre.

Nem kellett titkolnom a történetemet ahhoz, hogy szeretve érezzem magam.

Sokkal később, miközben növényeket választottunk a teraszomra, megkérdezte, mit szeretnék csinálni vasárnap.

Mondtam neki, hogy még nem tudom.

Mosolygott, és tovább keresett egy virágcserépet.

Rábámultam, meglepetten valami ilyen egyszerű dologtól: a válaszom nem váltott ki szemrehányást.

Amikor hazaértem, találtam egy dobozt, amit még ki sem csomagoltam. Benne volt a szürke szoknyám, néhány könyv és a fénykép, amit az esküvőről készítettem.

Letettem a portrét az asztalra.

Aztán vettem egy közönséges töltőtollat, olyat, amilyet a papírboltok dobozai mellett árulnak.

Ezzel írtam alá a halasztott mesterképzésre való regisztrációmat.

Ezúttal nem szerepelt a nevem a lemondólevél alatt.

Valaminek az elején jelent meg, amit akartam.