„Nem kellene kimondanod a neved. De ha muszáj, mondd ki azokért, akik előtte jöttek és elmentek anélkül, hogy bárki megkérdezte volna a nevüket.”
Miután visszatért az irodába, Diana egy idősebb, poros csizmás férfit látott Martínnál. A látogató egy kopott mappát cipelt, és idegesnek tűnt a márványpadló és a liftek között.
Martin vizet kínált neki.
—Üdvözöljük a Transportes Altiplano-nál. Meg tudná mondani a nevét?
A férfi megkönnyebbülten elmosolyodott, és bemutatkozott.
Diana továbbment anélkül, hogy felfedte volna, ki ő.
Pontosan ezt akarta építeni: egy olyan helyet, ahol senkinek sem kell birtokolnia az épületet, és úgy bánnak vele, mintha az ideje, a méltósága és a neve számítana.
