Braulio elejtette a kezében lévő csészét.
Ott voltak a felesége és a lányai.
A biztos a szekeret elborító lángokat bámulta.
Hónapokig azt hittem, hogy ha egy kicsit engedek, megelőzhetek valami rosszabbat.
Most figyelte, ahogy a férfiak a családok felé lovagolnak, akiknek a védelmét ígérte.
Mercedes felé fordult.
– Ezúttal nem fogok bujkálni.
Kimentek az udvaron keresztül, hogy eljussanak a templomhoz vezető ösvényre.
Isabel segített becsukni mögöttük az ajtót, és a sebesültekkel maradt, pedig minden porcikája arra sürgette, hogy az özvegy után fusson.
A menedék közelében Severiano elrendelte, hogy törjék ki az ajtót.
Euszebiosz a pitvar falából szólt hozzá.
–Vége van.
A bandita megfordult és lövéseket adott le.
A biztos oldalba sebesült és térdre esett. Mercedes a fal mögé vonszolta, amíg ő válaszolt.
Severiano leesett a lováról.
A férfiak, akik követték, haboztak.
Aztán megszólaltak a harangok.
A sekrestyés felmászott a harangtoronyba.
A tér másik végéből előbukkant a kovács, két öszvérhajcsár és több szomszéd, akik a családjuk elleni támadás hallatán jöttek ki.
A csoport, vezető nélkül és sebesült férfiakkal, szétszéledni kezdett.
Néhányan elmenekültek.
Mások letették a fegyvereiket.
Amikor a menedék végre kinyílt, Mercedes a földön ült, és egy kötést nyomott Eusebio oldalára.
Braulio felesége kijött, lányai a derekába kapaszkodva.
Senki sem mondott beszédet.
Az emberek egymásra néztek, megérintették egymás arcát, és nevükön szólították egymást.
Izabella vízzel érkezett.
Amikor látta, hogy Mercedes él, letérdelt, és homlokát a nő ép vállára hajtotta.
Azon az éjszakán, amikor az első erősítés megérkezett, a város már a sebesültjeit látta el.
Don Anselmo felépülne. Eusebio is.
Isabel apja másnap hajnalban megjelent, birtokáról érkező emberek kíséretében.
Don Rodrigo Alvarado Mercedes ágya mellett ülve találta a lányát, amint ügyetlenül foltozta az megégett ujját.
Megyünk.
Izabella felnézett.
-Még nem.
Rodrigo az özvegyre nézett.
Elővett egy zacskó érmét.
– Elmondták nekem, mit tett.
Mercedes nem nyújtotta ki a kezét.
– Vannak sérültek és egy lerombolt szálloda.
-Természetesen.
A táskát egy széken hagyta.
– Isabel, a hintó vár.
A fiatal nő elejtette a tűt.
– Nem fogok feleségül menni Saldaña fiához.
Az apa mozdulatlan maradt.
– Nem most van itt az ideje, hogy ezt megvitassuk.
– Hónapok óta várok egy pillanatra, amit megfelelőnek tartasz.
Rodrigo a nyitott ajtó felé nézett.
– Halkítsd le a hangod.
Izabella felkelt.
Még mindig félt. Mercedes látta a kezében.
De ezúttal nem hátrált meg.
– Tegnap megpróbáltak elvinni, hogy fizetésre kényszerítsék.
Az apja elsápadt.
– Nincsenek összehasonlítási alapok.
– Akkor figyelj rám, amikor azt mondom, hogy nem akarom azt a házasságot.
Rodrigo nem válaszolt azonnal.
A szakadt ruhára, a kötésekre, lánya kimerült arcára nézett.
Abban a reményben érkezett, hogy visszaszerezhet valamit, ami az övé.
Most először kellett ránéznie valakire, akit elveszíthet.
Azon a reggelen semmi sem változott.
Hetekig vitatkoztak.
De az eljegyzést lemondták.
Isabel visszatért San Jerónióba, amíg a szállodát javították. Segített a könyvelésben, az anyjától örökölt pénz egy részével fizette az anyagokat, és tudni akarta, hogy mi van az apja által bekerített forrásokkal kapcsolatos követelésekkel.
Kínos találkozók és megállapodások voltak, amelyekre Rodrigo korábban soha nem gondolt volna.
A város visszanyerte a hozzáférést egy öntözőárokhoz.
Mercedes nem lett gazdag hölgy.
Továbbra is a kis házában lakott, bár a korlát most már erős volt, és szinte soha nem vacsorázott egyedül.
Hónapokkal később Isabel kenyérrel érkezett, és az özvegyet Julian portréját nézegetve találta.
– Nagyon hiányzik?
Mercedes bólintott.
-Minden nap.
Isabel letette a kosarat, és leült mellé.
Egy darabig csendben maradtak.
Aztán Mercedes egy újabb kupáért indult.
Éveken át csak a saját dolgait tette le az asztalra.
Izabella a kezébe vette és elmosolyodott.
Kint a városlakók meggyújtották lámpásaikat. Bent az özvegy elkezdte mesélni neki, hogyan ismerkedett meg Juliannal.
Hosszú idő óta most először emlékezett arra a történetre anélkül, hogy egyedül kellett volna befejeznie.
