Egy másik nap megmutattam neki anyám gépét, és elmondtam neki, mennyire szeretem, annak ellenére, hogy a tanácsai megtanítottak félni.
Aztán vettem egy új gépet. A régit megtartottam.
A zöld ruha a szekrényemben maradt. Néha felvettem, máskor csak egy nehéz nap után próbáltam fel.
Már nem vártam arra, hogy valaki eldöntse, megérdemlem-e a közelségét.
Egyik este Julian rajtakapott, miközben egy menyasszonyi ruhát fejeztem be. Az ezüst gyűszű az ujjamon volt, és egy lámpa világította meg az asztalt.
Közelebb húzott egy széket.
– Menjek veled?
Egy pillanatra a vállára hajtottam a fejem.
– Igen. De előbb add ide az ollót.
Megcsinálta, és maradt, amíg én befejeztem.
Mögöttünk a kirakatban az egyik tervem volt látható.
Az üveg túloldalán pedig egy lány állt meg, hogy ránézzen.
