Spórold meg azt a pénzt benzinre vagy ételre. A világ így is elég nehéz. Nem kell egymásnak rosszabbá tennünk a helyzetet.

Mariana fogta az üveget, és bement a konyhába.

Alejandro minden héten több millió dolláros szerződéseket tárgyalt. Ismerte az önzést, a félelmet és az önérdeket.

De még soha nem láttam senkit kockáztatni a fizetését egy idegen védelméért, akit szegénynek hitt.

Amikor Mariana befejezte a műszakját, leült vele szemben egy szelet süteménnyel.

—A ház jóvoltából.

– Miért dolgozol ennyi órát?

– Az anyukám beteg. Az állami kórház fedezi a kezelés egy részét, de szüksége van egy olyan beavatkozásra, amelyet hónapok óta halogatnak. Pénzt gyűjtök egy szakrendelőre.

– És a mesterdiplomád?

–Várhat. Nem várhat.

Majdnem egy órán át beszélgettek. Mariana nem kérdezte meg, mennyit keres, vagy hol lakik. Azt tanácsolta neki, hogy ne hagyja, hogy Valentina lerombolja az önbizalmát.

Elbúcsúzás után Alejandro diszkréten kifizette a teljes számlát, és 20 000 peso borravalót hagyott a mappában.

Roberto előbb találta meg a pénzt, mint Mariana.

A borravalót a zsebébe tette.

Aztán ellenőrizte a kamerákat, és látta, hogy Mariana kiveszi az üveget.

Másnap reggel, amikor visszatért az étterembe, Roberto egy elbocsátólevéllel várta.

2. RÉSZ

„Elloptál egy 8500 pesót érő üveget” – vádolta Roberto.

„Nem én loptam el. A nő, aki megrendelte, fizetés nélkül távozott, én pedig megpróbáltam megakadályozni, hogy egy megalázott vásárlótól kérj díjat.”

– Nem te hozod a szabályokat.

– Hol van a pénz, amit az asztalon hagytál?

Roberto arca megkeményedett.

– Semmit sem hagyott hátra.

Mariana rájött, hogy hazudik.

—Ellenőrizd a dobozban lévő kamerát.

– Kirúgtak. Ráadásul az üveg árát levonom az utolsó fizetésedből.

Mariana levette a kötényét. A hír bármely más napon lesújtó lett volna, de egy órával korábban váratlan hívást kapott.

Az Élet Hídai Alapítvány áttekintette édesanyja kórtörténetét. Elenát még aznap délután átszállítják egy magán veseelégtelenítő osztályra. Az adomány fedezi a műtét, az egyéves kezelés és a szükséges gyógyszerek költségeit.

Mariana azt gondolta, hogy hiba volt.

A koordinátor elmagyarázta, hogy valaki tájékoztatta az alapítványt az esetről, de egy független orvosi bizottság értékelte a kérelmet.

„Az édesanyja minden kritériumnak megfelel” – tisztázta. „A támogatás nem kölcsön, és senki sem fog cserébe semmit kérni.”

Mariana végigsírta az utat a kórházba.

Nem tudtam, hogy előző este Alejandro felhívta Santiagót a páncélautója hátsó üléséről.

„Vegye fel a kapcsolatot az alapítvánnyal” – utasította. „Van egy Elena Cruz nevű páciens. Azt akarom, hogy azonnal értékeljék az esetét, betartva az összes szabályt.”

– Közvetlenül szeretne fizetni?

– Nem. Azt akarom, hogy az orvosok döntsék el, hogy jogosult-e. Ha igen, akkor a teljes vészhelyzeti alapot fedezem, nem csak a kezelését.

– És a pincérnő?

– Biztosan még nem tudja, hogy én voltam.

– Alejandro, egy hazugsággal kezdesz egy újabb kapcsolatot.

Ez a mondat egész éjjel kísértette.

Santiago a vendéglőt is kivizsgálta. Felfedezte, hogy a Casa Bellini egy befektetési alaphoz tartozik, ahol Alejandro a többségi részvényes, bár ő maga soha nem járt ott.

Roberto három éven át borravalót lopott, módosítgatta a beosztását és levonta a veszteségeket a fizetéséből.

Még a 20 000 pesót is megtartotta, amit Alejandro Marianának hagyott.

Délután 4 órakor, miközben Mariana összepakolta a holmiját, kinyílt az étterem ajtaja.

Alejandro tökéletesen szabott szürke öltönyben lépett be. A csuklóján csillogott az óra, amit Valentina hamisnak hitt. Mögötte Santiago, egy ügyvéd és az alap humánerőforrás-igazgatója sétált.

Az ebédlő elcsendesedett.

Mariana felismerte a tekintetéből, de semmi más nem volt értelmes a tekintetében.

– Alejandro?

Megállt Roberto előtt.

– Maga a menedzser?

– Igen, uram. Segíthetek?

Santiago több dokumentumot tett az asztalra.

A Centinela Capital a 64%-os részesedéssel rendelkezik az éttermet irányító alapban. Serrano úr most rendelt el egy könyvvizsgálatot.

Roberto elsápadt.

– Biztosan van itt valami zavar.

„A kamera mutatja, hogy elfogadta a Marianának szánt borravalót” – mondta Alejandro. „Tiltott kedvezményeket, módosított nyilvántartásokat és eltűnt pénzt is találtunk.”

– Meg tudom magyarázni.

– Tedd ezt az ügyvédek előtt. Ettől a pillanattól kezdve felfüggesztve vagy.

Két őr kísérte Robertót az irodába.

Marianna mozdulatlan maradt.

– Azt mondtad, logókat terveztél.

„Hazudtam” – ismerte be Alejandro. „Egy kiberbiztonsági cég alapítója vagyok.”

– Te is kölcsönautóval jártál?

-Igen.

– És a ruhák?

– Azért vettem, hogy úgy nézzek ki, mint aki pénztelen.

Mariana meglepetése haraggá változott.

– Teszteltél engem?

– Valentinának.

–Mindannyian részesei voltunk a tesztednek, Alejandro. Én is.

Lesütötte a tekintetét.

-Igazad van.

– A te ötleted volt az alapítvány, ami segíteni fog az anyámon?

–Megkértem őket, hogy értékeljék az esetét. Nem hittem el a bizottság döntését. Emellett 12 másik kezelést is finanszíroztam, hogy ne csak az édesanyád hasznot húzzon belőle.

Mariana hálát érzett, de félelmet is.

– Mit vársz cserébe kapni?

-Semmi.

– A hatalmas emberek mindig ezt mondják, mielőtt bemutatják a beszámolót.

A kifejezés erősen megérintette.

Alejandro megértette, hogy a pénze, bár megoldhat egy vészhelyzetet, egyben a nyomás egy újabb formájává is válhat.

– Nem fogok találkozót vagy köszönőszavakat kérni tőled – felelte. – Az édesanyád akkor is folytatja a kezelést, ha soha többé nem beszélsz velem. És visszakapod a fizetésedet, a borravalódat, és mindent, amit Roberto levont a fizetésedből.