Jacinta virágokat hozott a kertből. Andrés megvárta, míg Rosario megfogja a kezét.
Gyermekeik születtek, száraz éveket éltek át, és bőséges termésben volt részük. Rosario egy kis zöldségesstandot üzemeltetett, és folyamatosan látogatta a nagynénjét. Andrés soha nem kérdezte meg, hogy visszajön-e; azt kérdezte, hogy mikor jöjjön érte.
Sok évvel később az unokák megkérdezték, hogyan kezdődött az egész. Rosario Andrés idős kezére nézett, amely az övén nyugodott.
– A nagyapja felajánlott nekem egy lovat, ha elmegyek.
– És miért nem használtad, Nagymama?
Rosario elmosolyodott.
– Mert miután tudtam, hogy elmehetek, eldönthettem, hol akarok lenni.
Andrés gyengéden megszorította az ujjait. Az udvaron egy unoka kancája várt, a kilincsnél fogva felnyergelve, a tanya kapuja pedig még mindig nyitva volt.
