Lejjebb szokatlanul zöld mesquite fákat és egy nedves természetes árkot találtam, bár körülötte minden száraz volt. A víz nem tűnt el: átszivárgott a csatorna alján, és a rendszeren kívül bukkant fel újra.

Később két ellenőr vizsgálta meg a parcellámat az egyesülettől. Bejárták az egész határt, követték az öntözővályúból érkező tömlőket, és megerősítették, hogy egyikük sem eteti a kukoricát. A jelentésükben az állt, hogy „nincs látható vízvételi hely”. Don Arturo nem kért bocsánatot; csak azt kezdte feltételezni, hogy talán engedély nélkül használok talajvizet. Aztán megértettem, hogy a bizonyítékok nélküli gyanú mindig megváltozhat.

Azon az estén minden pontot megjelöltem egy kinyomtatott térképen, és újraszámoltam a különbséget. A számok továbbra is összeadódtak. Ha tévedtem, meg akartam találni a hibát, mielőtt Don Arturo megteszi.

Amikor visszaértem, Mateo már várt rám.

– A régi részlegbe mentél.

-Igen.

– Megkérhettél volna, hogy menjek veled.

– Tudnom kellett, hogy azért fogsz-e megvédeni, mert a feleséged vagyok, vagy mert a tények igazak.

Nem sértődött meg. Ez jobban tetszett, mint be akartam vallani.

Felírtam a méréseket az asztalra.

– Védd meg ezt.

Mateo egyesével ellenőrizte őket.

– Elég, ha teszteled?

–Elég annyi, hogy ellenőrzést követelünk. Nem elég bárkit is megvádolni.

Ezután megkerestem a történelmi aktát az egyesület irodájában. Don Arturo nem volt hajlandó kölcsönadni, de a ranch közösségének tagjaként be tudtam nézni a belső jegyzőkönyvet. Találtam egyet 2009-ből: apám 1,4 kilométernyi szakasz szilárd talajra terelését javasolta. Ez további 340 000 pesóba került volna. A bizottság elutasította a költséget, és egy olcsóbb alternatívát hagyott jóvá.

A meghatalmazó aláírás nem az apámé volt.

Arturo Castañedáé volt.

Július 18-án rendkívüli közgyűlést tartottak az aszály miatt. Több mint 60 termelő töltötte meg az ejido termet. Arturo 35%-os vízcsökkentést kért a főbb farmok számára. El Mirador volt a leginkább érintett.

Máté felkelt.

– Már önként csökkentettem a műszakomat. De ha még több vizet távolítanék el a folyásiránnyal szemben, az nem pótolná azt, ami a 7. kilométernél elvész.

Minden szem rám szegeződött.

Arturo is.

– Természetesen – mondta. – Most újra meghallgatjuk az Oaks-ék elméletét.

Felálltam a leveleimmel.

Elmagyaráztam a három mérést, a szivárgást és a löket korrigálására vonatkozó javaslatot. Az aláírást még nem említettem. Azt akartam, hogy a problémát beszéljék meg, ne a vezetéknevet.

Néhány másodpercig működött.

Aztán Veronica megszólalt hátulról.

– Mondd el nekik, hogy ki vagy.

Éreztem, ahogy a szoba egyre közelebb kerül.

Arturo kihasználta a helyzetet.

– Annak a technikusnak a lánya, aki rosszul tervezte meg ezt a csatornát.

– Apám nem volt hajlandó aláírni ezt a részt.

– Ezt te mondod.

Kivettem a jegyzőkönyv másolatát.

– Ezt írja a aktája.

A morajlás megváltozott.

Arturo anélkül olvasta a lapot, hogy hozzáért volna.

– Egy dokumentum nem bizonyítja, hogy a jelenlegi veszteség ugyanaz.

– Így van. Ezért kértem független ellenőrzést.

Ez volt az első fordulat, amire nem számítottam.

Két nappal korábban benyújtottam a méréseimet és a koordinátáimat a regionális vízügyi hatóságnak műszaki felülvizsgálat kérése céljából, anélkül, hogy lopást jelentettem volna, vagy bárkit is hibáztattam volna. Hivatalosan is kértem a társulást, hogy ideiglenes áramlásmérőket szereljenek fel.

Arturo elsápadt, de nem vallott be semmit.

– Akkor megvárjuk a technikusokat.

A közgyűlés egy szavazattal elutasította az azonnali csatornaváltást. Ehelyett további műszakcsökkentéseket hagyott jóvá.

Kint több producer is abbahagyta az üdvözlésemet.

Délután Veronica utolért a parkolóban.

„Apám tudja, hogy abból a részből szivárog a víz” – mondta nekem.

– Mióta?

– Évekig. Amit nem hajlandó elfogadni, az az, hogy a kijavításával elismerné, hogy apádnak igaza volt, és hogy ő engedélyezte az olcsó alternatívát.

– Miért mondod ezt nekem?

– Mert van még valami, amit nem tudsz.

Elővette a mobiltelefonját, és megmutatta nekem egy 2010-es levél fényképét. Az apámtól volt. Új ellenőrzést kért, és felajánlotta, hogy ingyenesen elvégzi.

Alatta egy bélyegző állt: BEÉRKEZETT.

Az aláírás Mateo apjáé volt.

Úgy éreztem, üres a gyomrom.

Azon az estén a férjem elé helyeztem a képet.

Mateo mozdulatlan maradt.

– Ezt sosem láttam.

– De az apád igen.

-Igen.

– És hallgatott is.

Felnézett.

– Holnap megnyitjuk az összes aktádat.

Nem kellett várni.

A menedzser megjelent az ajtóban egy poros dobozzal, amit az iroda raktárában talált.

A tetején, Mateo apjának kézírásával, csak egyetlen szó állt: ROBLES.

Ha felfedeznéd, hogy a férjed családja elrejtette a bizonyítékokat, amelyek felmenthetnék apádat, folytatnád a keresést, vagy elménél?

3. RÉSZ
Remegő kézzel nyitottam ki a dobozt, de nem találtam benne azt a nagy vallomást, amire egy részem vágyott.

Találtam valami rosszabbat, mert az emberibb volt.

Voltak benne költségvetések, vázlatok, munkalapok, jegyzőkönyvek és négy levél apámtól. Az elsőben arra figyelmeztetett, hogy a kavicsos szakasz a száraz hónapokban be fog szivárogni. A másodikban az északi nyomvonalat javasolta. A harmadikban méréseket kért, mielőtt a főbb használókat hibáztatná. A negyedik az volt, amelyet Verónica mutatott nekem.

Volt ott egy üzenet is, amit Ernesto Salgado, Mateo apja írt.

„Juliánnak igaza van a technikai vonatkozásokat illetően. Arturo szerint az újranyitás tönkretenné az igazgatótanácsot, és több producer képtelenné válna fizetni a munkáért. Az esőzések után felül kellene vizsgálnunk.”