Soha nem ellenőrizték.

Leültem az iroda padlójára.

Évekig azt képzeltem, hogy apámat egy hatalmas hazugság pusztította el. A valóság sokkal nyomorúságosabb volt: férfiak, akik tudták, hogy igaza lehet, mégis úgy döntöttek, hogy nem ellenőrzik ezt, mert a beismerése pénzbe, presztízsbe és konfliktusba kerülne.

Mateo kétszer is elolvasta a levelet.

– Apám képes volt valamit tenni.

-Igen.

– És nem is tette.

– Ez is része az igazságnak.

Bólintott.

– Akkor teljes egészében el van mondva.

Másnap reggel mindent beszkenneltünk. Nem vettük ki az eredeti dokumentumokat a dobozból. Az adminisztrátor leltárt készített, és tanúként aláírta, hogy hol található minden. Csatoltam a méréseimet és a 2009-es jegyzőkönyv egy másolatát. Benyújtottunk egy hivatalos aktát a társulatnak, egy másikat pedig a vízügyi hatóságnak.

Eközben a szárazság súlyosbodott.

A dombon a kukorica majdnem 2 méter magasra nőtt. A sorok között bab és tök volt, a levelek alatt pedig még hűvös volt a talaj. Azért ültettem így, mert anyám azt mondta, hogy egy földdarabnak segítenie kell magán, mielőtt külső segítséget kérne.

Augusztusban Saul Medina megérkezett a ranchra. Hónapokkal korábban gúnyolódott rajtam, amikor rámutattam, hogy az új raktára instabil talajra épült.

Most az egyik sarok 6 centimétert besüllyedt.

– Igazad volt – mondta. – És én egy idióta voltam.

—Mozgasd át az alapozást, mielőtt megérkezik az eső.

– Mennyibe kerül, ha meglátogathatom?

Ez a kérdés nagyon megütött.

Ez volt az első alkalom, hogy valaki a völgyből azt kérdezte tőlem, hogy mit tudok, ahelyett, hogy azt kérdezte volna, ki volt az apám.

Elmentem.

Utána Saul beleegyezett, hogy elkísérjen a csatorna ellenőrzésére. Két másik producer is csatlakozott hozzánk.

A hivatalos látogatásra szeptember 9-én került sor. A technikusok két ponton áramlásmérő berendezéseket telepítettek, és áttekintették a terepprofilt. Én adatokat szolgáltattam és válaszoltam a kérdésekre.

Az előzetes jelentés megerősítette a kavicsos szakaszban a beszivárgással összhangban lévő rendellenes veszteséget, és javasolta a tömörebb talajra való áthelyezés tanulmányozását.

Nem azt mondta, hogy „Julián Roblesnek igaza volt”.

Nem kellett volna mondanom.

Don Arturo októberben gyűlést hívott össze.

„Az egyesület idén nem tud finanszírozni egy ilyen projektet” – mondta. „Az aszály miatt nincsenek tartalékaink.”

Ebben igaza volt.

A frissített költség közel 1,8 millió peso volt.

Aztán benyújtottam egy javaslatot, amin hetek óta dolgoztam.

—Először is a kritikus szakaszt tudjuk kezelni, az egyesület gépeit használva és arányosan elosztva a hozzájárulásokat. Az El Mirador hozzájárul a kotrógép munkaóráihoz, és lemond az idei vízfogyasztás csökkentésének költségtérítéséről.

Mateo rám nézett. Az utolsó részben nem értettünk egyet, de nem mondott ellent.

Saul 80 000 pesót ajánlott fel. Egy másik termelő teherautókat.

A vita majdnem három órán át tartott. Kiabálás, újraszámolás és Arturo elleni vádaskodások hallatszottak. Rövidre zártam a beszélgetést, amikor az nyilvános megszégyenítésbe kezdett átcsapni.

– Ha csak megaláznivalót keresünk, továbbra is pazarolni fogjuk a vizet.

A tervezetet végül 9 szavazattal 2 ellenében fogadták el.

Aztán újra felkeltem.

– Egy dolog hiányzik.

Letettem apám leveleit és Ernesto Salgado üzenetét az asztalra.

„Nem akarok egy bocsánatkérést, ami 17 évet törölne el. Azt akarom, hogy a jegyzőkönyv pontosan tartalmazza, mi történt: Julián Robles az északi útvonalat javasolta, megtagadta a jóváhagyott alternatíva aláírását, majd később felülvizsgálatot kért. A testület megkapta ezeket a figyelmeztetéseket, de nem ellenőrizte azokat.”

Arturo összeszorította az állkapcsát.

–Ez tesz engem a tökéletes gonosztevővé.

– Nem. Ettől te leszel az az elnök, aki rossz döntést írt alá, és túl sokáig védte. Az apósom is tudott róla. Az ő nevének is rajta kellene lennie.

Máté felállt.

– Hadd tűnjön fel.

Mindenki feléje fordult.

„Az apámat nem mentették fel csak azért, mert meghalt. Ha kijavítjuk a tényeket, akkor azok teljesen helyreigazítottak.”

Veronika tette meg az indítványt.

Saul egyetértett vele.

10:1 arányban elfogadták.

Arturo ellene szavazott. Nem vitték el bilincsben, és nem veszített el mindent egy délután alatt. Egyszerűen csak bejelentette, hogy nem indul újra a választásokon. Hónapokkal később át kellett adnia az adminisztrációt, és nyilvánosan el kellett magyaráznia, miért tették félre az ügyet.

A munka februárban kezdődött.

Amikor északon megnyitották a talajt, ugyanaz a tömör réteg tűnt fel, amit apám a vázlatán megjelölt. Lehajoltam, fogtam egy marék földet, és rá gondoltam.

– Már megnézték, apa.

Az új szakasz május előtt üzembe helyezték. Az első száraz nyáron a mérések azt mutatták, hogy a veszteség kevesebb mint egyötödére csökkent.

Soha többé senki nem mondta, hogy El Mirador vizet lop.

De addigra már egy másik döntést hoztam.

Június 30-a hónapokkal ezelőtt telt el. Mateo már teljesítette a vagyonkezelői alap feltételeit, és ügyvédei hivatalossá tették a részvények feletti ellenőrzést. Egy novemberi este egy borítékot tett az asztalra.

Volt benne elég pénz ahhoz, hogy letelepedjek egy másik városban, és dokumentumok, amelyek egyértelművé tették, hogy elmehetek anélkül, hogy bármit is kérnének érte.

– Kirúgsz engem?

Az arca megváltozott.

– Nem. Felmentelek a maradás kötelezettsége alól.

– Ez nagyon úgy hangzik, mintha menekülnék.

– Azért jöttél, mert kitűztem egy időpontot. Már megtettem, amit kellett. Nem akarom, hogy egy szerződés döntsön helyetted.

Csak bámultam rá.