Mielőtt véget ért volna a buli, Raimundo felfedezett egy fa táblát, amit a kapura rendelt. A ház neve El Buen Camino (A Jó Út) volt. Alatta az állt, hogy ott osztják meg a kenyeret és a pihenést.
Magdalena lassan olvasott, és a fejét a férfi vállára hajtotta.
A következő években szívesen láttak vendégül öszvérhajcsárokat, munkásokat és fáradt családokat. Senkinek sem kellett feladnia egyetlen vagyontárgyát, hogy asztalhoz ülhessen egy étkezéshez.
Egyik este egy éhes fiút találtak a kapunál. Raimundo kinyitotta; Magdalena kitett egy másik tányért. Canelo közelebb jött, amikor meghallotta a hangokat, és megszólalt a csengője az udvaron.
Később, amikor a látogató elaludt, a pár leült a hintaszékekbe.
Magdalena a szemüvegén keresztül a csillagokat nézte, és Raimundo keze után nyúlt.
A szamár ismét megrázta a fejét. Mindketten hallották a hangot, ami minden lépésüket kísérte a házhoz vezető úton.
Raimundo már nem keresett másik várost.
