Felbéreltem egy független ügyvédet. Áttekintettük a házassági szerződést, a javasolt munkaszerződést és azokat a feltételeket, amelyeket Alejandro meg akart teremteni közöttünk.

Az ügyvéd elmagyarázta, hogy a házasságunk törvényes lesz, nem pedig olyan, ami automatikusan megszűnik tizenkét hónap után. Minden későbbi válást a törvénynek megfelelően kell lebonyolítani.

Arra is figyelmeztetett, hogy semmilyen magánmegállapodás nem veheti el a jogaimat, és nem veszélyeztetheti a fiam jogait.

Visszatértem Alejandróhoz, és négy feltételt szabtam neki.

Először is, Nicholas mindig velem fog élni.

Másodszor, senki sem mondta volna el neki, hogy a házasságunk egy pénzügyi megállapodásból született.

Harmadszor, Alejandro nem ajándékokkal fizette volna meg a vonzalmát.

És negyedszer, senki a cégnél ne adjon nekem kiváltságokat azért, mert a tulajdonoshoz voltam hozzámenve.

Alejandro egyetértett.

Egy héttel később vizsgát tettem, hogy felvételt nyerjek az egyik gyáruk könyvelési osztályára. Az osztályvezető, Patricia, egy hibákkal teli egyeztetést adott át.

Négy szabálytalanságot találtam.

Szándékosan csak hármat helyeztek el.

– Hétfőn kezdesz – mondta Patricia meglepetten. – Ide olyan emberekre van szükségünk, akik gondolkodnak, nem olyanokra, akik csak engedelmeskednek.

Sírtam, amikor elhagytam az épületet.

Nem azért, mert sikerült milliomos férjet szereznie.

De azért is, mert ennyi idő után valaki ismét elismerte a szakmai képességeimet.

Csütörtökön házasodtunk össze a zapopani anyakönyvi hivatalban.

Nincs buli, nincs menyasszonyi ruha, és nincsenek vendégek, kivéve Teresát és a tanúkat.

Alejandro szürke öltönyt viselt. Én egy kék ruhát, amit évekkel ezelőtt vettem.

Amikor a bíró férjnek és feleségnek nyilvánított minket, feszengéssel néztünk egymásra, amit Teresa a szemét törölgetve próbált leplezni.

Délután beköltöztem a hatalmas házba.

Nico szobájának ablaka a kertre nézett, világos színű falak voltak, és volt hely a könyveinek és a játékvonatainak.

Minden este bementem oda, és elképzeltem, ahogy hallom a nevetését.

A következő hetekben összegyűjtöttem a bérszámfejtési bizonylatokat, a munkáltatói igazolásokat, a lakhatási dokumentumokat és az összes szükséges dokumentumot, amelyek a védelmi intézkedés felülvizsgálatához szükségesek voltak.

Végre elérkezett az értékelés napja.

Alejandro ragaszkodott hozzá, hogy elkísérjen.

– A ház is az én felelősségem – mondta. – Ha bármit kérdezni akarsz tőlem, ott akarok lenni.

Majdnem egy órán keresztül válaszoltunk.

Elmagyaráztam az árambalesetet, anyám halálát, és az összes erőfeszítésemet.

Úgy gondoltam, hogy a találkozó kedvezően zárul.

Aztán egy női tisztviselő átvett egy dokumentumot, és összevonta a szemöldökét.

– Reyes kisasszony, mielőtt folytatnánk, tisztáznunk kell egy panaszt, amelyet nemrég csatoltunk az aktájához.

Éreztem, hogy kihűlnek a kezeim.

– Milyen panasz?

A nő felnézett.

– Valaki azt állítja, hogy kizárólag pénzért vette feleségül Mr. Salcedót, és hogy megállapodtak abban, hogy egy év múlva különválnak.

Alejandro egy pillanatra elállt a lélegzete.

És a tisztviselő hozzátette:

– Azt is állítják, hogy amikor ez a megállapodás lejár, ismét hajléktalan leszel, a fiad pedig ismét elveszíti az otthonát.

Alejandróra néztem.

Amióta ismerem, most láttam először igazán dühösnek.

Mert valaki felfedezte a titkunkat.

És a fiamat használta fel arra, hogy elpusztítson minket.

3. RÉSZ

A tisztviselő letette a dokumentumot az asztalra.

– Reyes asszony, el kell magyaráznia nekünk ezt a helyzetet.

A papírokat bámultam. Nem volt értelme tagadni a nyilvánvalót. A házasságunk egy megállapodásként kezdődött, és valaki ismerte a feltételeit.

Alejandro megpróbált közbelépni, de én felemeltem a kezem.

– Hadd válaszoljak.

Mély lélegzetet vettem.

– Igen, a kényelem kedvéért házasodtunk össze. Nekem stabilitásra volt szükségem, neki pedig családi problémái voltak. De az én munkám valódi. A fizetésem valódi. És a ház, ahol a fiam fog lakni, biztonságos.

A tisztviselő figyelmesen hallgatott.

– Mi fog történni, ha elválnak?

–Tovább fogok dolgozni. Megvannak a megtakarításaim és a hivatásom. A fiam nem függ attól, hogy Mr. Salcedo örökre a férjem maradjon.

Alejandro kinyitotta az aktatáskáját.

– Továbbá aláírtam egy dokumentumot, amelyben garantálom Mariana és Nicolás számára, hogy két évig használhatják otthonukat, még akkor is, ha a házasságunk korábban véget ér. Nem lehet őket egyoldalú döntéssel kilakoltatnom.

Meglepetten néztem rá.

Megbeszéltük ezt a védelmet az ügyvéddel, de nem tudtam, hogy Alejandro már hivatalossá tette a dokumentumot.

„Miért nem mondtad, hogy készen állok?” – suttogtam.

– Mert azt akartam, hogy már a legelejétől fogva biztonságban érezd magad, még akkor is, ha úgy döntesz, hogy nem maradsz velem.

Az értékelés aznap nem ért véget. A hatóságok kérték a lakhatási körülmények ellenőrzését és a kapott információk felülvizsgálatát.

Szörnyű két hét volt.

Minden alkalommal, amikor meglátogattam Nicót, el kellett magyaráznom neki, hogy miért nem vihettem még mindig haza.

Míg végül megkaptam a határozatot: az ideiglenes védelmi intézkedés megszűnt, és a fiam visszatérhetett hozzám, a következő hónapokban a hatóságok felügyelete alatt.

Amikor Teresa megjelent a központ folyosóján Nicolás kezét fogva, éreztem, hogy felmondják a szolgálatot a lábaim.

A gyerekem egy kis kék mozdonnyal az ujjai között felém futott.

-Anya!

Olyan szorosan öleltem magamhoz, hogy mindketten a földön ültünk.

-Most együtt megyünk?

– Nos hát, szerelmem.

– És már nem kell számolnom az éjszakákat?

Megcsókoltam a homlokát.

– Soha többé nem kell számolnod az éjszakákat, amíg vársz rám, hogy újra eljöjjek érted.

Azon a délutánon Alejandro fogadott minket a háza bejáratánál.