A férfi már éppen fel akarta törni a lakatot, amikor Lucía hátba vágta. A férfi a földre esett. A lány kivette tőle a konzervdobozt, és a gyertyatartóval a férfira mutatott.

Damian több munkás kíséretében érkezett.

– Ignacio az, Vicente egyik embere – mondta.

A kábult és sebesült gyújtogató végül bevallotta, hogy pénzt kapott a malom lerombolására és Montebello végleg tönkretételére.

Barrera parancsnok hajnalban érkezett meg.

„Nincs elég bizonyíték a letartóztatásához” – jelentette ki. „Az a férfi akár erre is átutazhatott volna.”

Damian egy lépést tett felé.

– Ha szabadon engeded, egy felsőbb hatóság előtt kell felelned érte.

A parancsnok arrogánsan mosolygott, de az arcáról leselkedő önbizalom kezdett elhalványulni.

Ugyanezen a napon Damián öszvérhajcsárnak álcázva elindult az állam fővárosába. Ott felkereste Octavio Méndez ügyvédet, a régió egyik legbecsületesebb jogászát. Együtt felkeresték Ademar Hurtado bírót, aki megerősítette, hogy az aláírását hamisították.

Eközben Lucía Montebellóban maradt, és Clarára vigyázott. Meglátogatott más gazdákat is, akik szintén Vicente áldozatai voltak. Hárman beleegyeztek, hogy tanúvallomást tesznek, és módosított szerződéseket, hamisított nyugtákat és fenyegető leveleket mutattak be.

Vicente, miután megtudta, hogy Damián állami bírósághoz fordult, új kilakoltatási végzést szerzett. A végrehajtók 48 órán belül érkeznek.

De Damian az éjszaka folyamán visszatért egy tervvel.

Másnap sürgős árverési hirdetményt tett közzé a helyi újságban. Ebben az állt, hogy Montebello anyagi nehézségek miatt eladja legjobb lovait és kávétartalékait.

Lucia elolvasta a bejelentést és megijedt.

– Mindenki azt fogja hinni, hogy vereséget szenvedtünk.

Damian elmosolyodott.

– Pontosan ezt szeretném elhitetni velük.

Vicente nem tudott ellenállni a kísértésnek. Fekete hintóján érkezett Montebellóba, Barrera parancsnok és két fegyveres kíséretében. A helyiek is eljöttek, alig várva, hogy tanúi legyenek Damián feltételezett bukásának.

Az árverés a főudvarban kezdődött. Vicente nevetséges összeget ajánlott a legjobb lovakért, és gúnyt űzött az Alcántara családból.

–Mindig szomorú látni, hogyan végzik azok a férfiak, akik legyőzhetetlennek hiszik magukat.

Damian nyugodt maradt.

Amikor az aukció elérte a kávészsákokat, Vicente ismét felemelte a kezét.

– Mindent az árának negyedéért veszek meg.

Az árverező Damianra nézett. Bólintott.

—Eladva Montenegro úrnak.

Vicente elégedetten mosolygott. Ebben a pillanatban egy ló vágtájának hangja hallatszott a sugárúton.

Egy porlepte küldönc kiugrott a székéből, és átnyújtott Damiannak egy vörös viasszal lezárt borítékot.

Damian felment a pulpitusra, és felemelte a dokumentumot.

– Köszönöm mindenkinek, hogy eljött. Az aukciót azonban törölték.

Vicente felállt.

– Mit jelent ez a bohózat?

– Az állami Legfelsőbb Bíróság épp most hatályon kívül helyezte a helyi bíróság által kiadott összes végzést. A bíró aláírása hamis volt. Vizsgálatot rendeltek el Barrera parancsnok ellen korrupció, ön ellen pedig csalás, fenyegetés, gyújtogatás és zsarolás miatt.

Az udvar elcsendesedett.

Vicente elsápadt.

– Ez hazugság.

– Ademar Hurtado bíró tanúvallomást tett a fővárosban. Három gazda bizonyítékot szolgáltatott ön ellen. Ignacio beismerte a gyújtogatást, és megadta annak a személynek a nevét, aki felbérelte.

Barrera megpróbált a lovakhoz közeledni, de több gazda elállta az útját.

Vicente a ház felé pillantott, és meglátta Lucíát és Clarát az ablaknál. Düh eltorzult az arcán. Előhúzott egy zakójába rejtett revolvert, és rájuk szegezte.

– Ha mindent elveszítek, te halsz meg először.

A lövés eldördült.

Damian olyan sebességgel futott, amire senki sem számított. Épp akkor vetette magát Vicente felé, amikor a fegyver eltért a pályájától. A golyó szétzúzott egy tetőcserepet. A revolver a kövek közé csapódott.

Damian az inggallérjánál fogva felemelte Vicentét. A földbirtokos teste néhány centiméterrel a föld felett lógott. Egy pillanatra mindenki azt hitte, hogy az óriás meg fogja ölni.

Lucia lement a földszintre, és felkiáltott:

– Damian, ne szennyezd be az igazságodat az ő vérével!

Felnézett. Látta a felesége szemében a félelmet, nem önmagáért, hanem azért, amivé válhat, ha enged a dühének.

Damian zihálva letette Vicentét a rendőrök lába elé.

– Vidd el, mielőtt meggondolja magát.

Vicentét Barrera parancsnokkal együtt börtönbe zárták. Ingatlanait vizsgálat alá vették, a gazdák pedig elkezdték visszaszerezni földjeiket.

Don Alberto, szégyellve hibáit, bocsánatot kért lányaitól. Damián nem adott neki bocsánatot, de lehetőséget adott neki, hogy dolgozzon és becsületesen kifizesse adósságait.

Clara Montebellóban maradt, és egy helyi tanárnál kezdett tanulni. Lucía lett a hacienda tényleges adminisztrátora. Idővel Damián felépítette az álmai iskoláját, és Clara lett az első tanára.

Évekkel később Montebello még mindig Chiapas legjobb kávéját készítette. A főépületben Lucía és Damián egy hosszú asztal körül fogadták a munkásokat, ahol mindig meleg tortilla, csokoládé és frissen sült kenyér volt.

A férfi, akit mindenki szörnyetegnek nevezett, a régió legelismertebb védelmezőjévé vált. A nő, aki egy adósság miatt érkezett a ranchra, végül a partnere, a tanácsadója és élete szerelme lett.

Damian minden alkalommal, amikor eszébe jutott a nászéjszakája, elmosolyodott.

– Még mindig félelmetes óriásnak tűnök számodra?

Lucia a mellkasára hajtotta a fejét.

-Még mindig hatalmas vagy.

– Ez nem válasz a kérdésemre.

– Most már tudom, hogy abban a testben egy még nagyobb szív lakozik.

Damian óvatosan megölelte, ahogy az első nap óta tette.

És ahogy a nap lenyugodott a kávéültetvények felett, Lucia megértette, hogy egyes házasságok szerződésként kezdődnek, de valós ígéretekké válhatnak, ha van tisztelet, bátorság és egy bizalomra kész szív.