Azzal kezdte, hogy az adósságról, az éhségről és a nehéz döntésekről beszélt. Isabel addig hallgatta, amíg meg nem próbálta megfogni a kezét.
Visszahúzta.
– Megkértelek, hogy vigyél magaddal.
Az apja lehajtotta a fejét.
– Nem gondoltam, hogy olyan rossz lenne.
– Láttad, hogy vérzek.
Nem volt ölelés. Isabel már nem akart olyan búcsút inteni neki, ami talán megbocsátásnak tűnt volna.
Amikor visszatért Juliánnal, a két öszvért felnyergelve, rajzait pedig takarók között találta. Több bőrt is eladott, hogy élelmet vegyen, és az út szélén várakozott.
-Lista?
Isabel a falu felé nézett. Voltak ott emberek, akikért hálás volt, és olyanok is, akiket soha többé nem akart látni. Nem kellett összezavarnia őket ahhoz, hogy elmenjenek.
-Igen.
A hegyeken túl telepedtek le, egy patak és egy út közelében, ahol öszvérhajcsárok haladtak. Julián folytatta a vadászatot és a kereskedelmet; Isabel egy kis kertet művel, és ismét virágrajzokkal töltötte meg a jegyzetfüzeteit.
Néha megriadva ébredt. Néha egyedül akart lenni. Julián megtanulta, hogy az, hogy ott van mellette, azt is jelenti, hogy tiszteletben tartja ezeket a határokat.
Egy téli délutánon a férfi egy csészéért nyúlt, mire a lány ösztönösen összerezzent. Mindketten megdermedtek.
Aztán Isabel fellélegzett, felvette a csészét, és átnyújtotta neki.
Julian nem szólt semmit. Óvatosan fogadta a lányt.
Odakint havazni kezdett. Isabel a bejárathoz lépett, és néhány hópelyhet a tenyerébe hullatott. Mögötte még mindig égett a tűz; a fészer mellett az öszvérek békésen rágcsáltak.
Amikor fázni kezdett, visszament a házba.
Becsukta az ajtót, mert akarta.
Milyen érzés volt elolvasni ezt a történetet? Ha megérintett vagy érdekesnek találtad, ne felejtsd el megosztani, hogy több ember is felfedezhesse.❤️
Még sok izgalmas történet vár rád. Görgess lejjebb, és kattints a „Továbbiak Jerrytől” gombra, hogy tovább élvezhesd őket. Köszönöm szépen, hogy elolvastad.👇
